2022. november 22., kedd

Filmajánló: Jack


Veleszületett betegsége miatt Jack négyszer olyan gyorsan öregszik, mint a többi gyerek. A szülei és a magántanára mindent megtesznek, hogy megkönnyítsék a helyzetét, igyekeznek távol tartani a veszélyes kinti világtól. Csakhogy a kisfiú a többi gyerekhez hasonlóan szeretne élni, játszani, iskolába járni. Tízéves korában Jack elhatározza, hogy legyűri a félelmét, és megbarátkozik a külvilággal, a korabeli srácokkal. Elindul élete legnagyobb kalandjára, az ötödik osztályba. A többiek idővel elfogadják különös társukat, de az igazi probléma csak ezután kezdődik.

A Jack egy amerikai filmvígjáték-dráma, 1996-ban jelent meg a nagy sikerű Francis Ford Coppola rendezésében. Jack szerepében a tragikus sorsú mókamestert, Robin Williamst láthatjuk. Édesanyját Diane Lane, kedves tanárnőjét a fiatal Jennifer Lopez alakítja. Magántanárát, és egyben jó barátját Bill Cosby személyesíti meg. 

Bár nem új film, a témák, amiket boncolgat, ugyanolyan aktuálisak napjainkban is, mint 26 évvel ezelőtt. Fontos üzenete van gyermekek és felnőttek számára egyaránt. Miért félünk valakitől, miért közösítjük és csúfoljuk ki, csak azért mert más, mint mi? Valóban az a legjobb a gyermekünknek, amiről mi azt gondoljuk? A filmet nézve kicsit mindannyian magunkba nézhetünk, és elgondolkodhatunk, vajon értékeljük-e azt eléggé, amink van, megéltük-e az örömteli pillanatokat, vagy folyton a jövőn aggódtunk. Jack élete rövid, és ezt kisgyermek korától tudja. 17 évesen az érettségi ünnepségen mégis így foglalja össze életét:

„Mostanában nincs túl sok időm, ezért rövid leszek, ahogy az életem is az. Amint az életünk e szakaszának a végére értünk, észrevesszük egyszerre, hogy igyekszünk csak a jóra emlékezni. A rossz dolgokat pedig elfelejteni. Azon kapjuk magunkat, hogy kezdünk a jövőn gondolkozni, némi aggodalommal fontolgatjuk, mihez is kéne kezdeni. És hogy hol leszünk tíz év múlva. De én azt mondom nektek: Hé, nézzetek rám! És kérlek, ne aggodalmaskodjatok, mert végülis egyikünknek sincs túl sok ideje ezen a földön. Mert az élet elrohan. És ha rátok törne a bánat, vessetek egy pillantást a nyári égre, amikor számtalan csillag ragyogja be a bársonyos estét. És ha egyszerre egy hullócsillag nappallá varázsolja az éjszakát, kívánjatok valamit, és gondoljatok rám. Tegyétek az életeteket varázslatossá, mert az enyém azzá lett.”





Forrás: www.port.hu

P. A.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Filmajánló: Jack


Veleszületett betegsége miatt Jack négyszer olyan gyorsan öregszik, mint a többi gyerek. A szülei és a magántanára mindent megtesznek, hogy megkönnyítsék a helyzetét, igyekeznek távol tartani a veszélyes kinti világtól. Csakhogy a kisfiú a többi gyerekhez hasonlóan szeretne élni, játszani, iskolába járni. Tízéves korában Jack elhatározza, hogy legyűri a félelmét, és megbarátkozik a külvilággal, a korabeli srácokkal. Elindul élete legnagyobb kalandjára, az ötödik osztályba. A többiek idővel elfogadják különös társukat, de az igazi probléma csak ezután kezdődik.

A Jack egy amerikai filmvígjáték-dráma, 1996-ban jelent meg a nagy sikerű Francis Ford Coppola rendezésében. Jack szerepében a tragikus sorsú mókamestert, Robin Williamst láthatjuk. Édesanyját Diane Lane, kedves tanárnőjét a fiatal Jennifer Lopez alakítja. Magántanárát, és egyben jó barátját Bill Cosby személyesíti meg. 

Bár nem új film, a témák, amiket boncolgat, ugyanolyan aktuálisak napjainkban is, mint 26 évvel ezelőtt. Fontos üzenete van gyermekek és felnőttek számára egyaránt. Miért félünk valakitől, miért közösítjük és csúfoljuk ki, csak azért mert más, mint mi? Valóban az a legjobb a gyermekünknek, amiről mi azt gondoljuk? A filmet nézve kicsit mindannyian magunkba nézhetünk, és elgondolkodhatunk, vajon értékeljük-e azt eléggé, amink van, megéltük-e az örömteli pillanatokat, vagy folyton a jövőn aggódtunk. Jack élete rövid, és ezt kisgyermek korától tudja. 17 évesen az érettségi ünnepségen mégis így foglalja össze életét:

„Mostanában nincs túl sok időm, ezért rövid leszek, ahogy az életem is az. Amint az életünk e szakaszának a végére értünk, észrevesszük egyszerre, hogy igyekszünk csak a jóra emlékezni. A rossz dolgokat pedig elfelejteni. Azon kapjuk magunkat, hogy kezdünk a jövőn gondolkozni, némi aggodalommal fontolgatjuk, mihez is kéne kezdeni. És hogy hol leszünk tíz év múlva. De én azt mondom nektek: Hé, nézzetek rám! És kérlek, ne aggodalmaskodjatok, mert végülis egyikünknek sincs túl sok ideje ezen a földön. Mert az élet elrohan. És ha rátok törne a bánat, vessetek egy pillantást a nyári égre, amikor számtalan csillag ragyogja be a bársonyos estét. És ha egyszerre egy hullócsillag nappallá varázsolja az éjszakát, kívánjatok valamit, és gondoljatok rám. Tegyétek az életeteket varázslatossá, mert az enyém azzá lett.”





Forrás: www.port.hu

P. A.