A sokak által olyan jól ismert kisállat-dilemma: legyen, vagy ne legyen? Ha igen, mikor és milyen állat? Milyen előnyei lehetnek a kisállattartásnak gyermekkorban? Hogyan járul hozzá a gyermek jóllétéhez a kis kedvenc? Milyen kérdéseket tisztázzunk az új „családtag” érkezése előtt? Ebben az írásban pszichológiai szempontból is megvizsgáljuk a kisállattartás kérdéskörét. A kisállat-kérdés felelős eldöntéséhez számos tényezőt kell mérlegelnünk.
Hogyan járul hozzá a
kisállat a gyermek fizikai és mentális jóllétéhez?
A következőkben tekintsük
át, miként járul hozzá a gyermek társas készségeinek és mentális egészségének
erősítéséhez a kisállattal való kapcsolat!
1. Szociális készségek
Az állatokkal való
kapcsolatteremtés és interakció segítséget nyújthat a gyerekeknek szociális
készségeik kibontakoztatásában. A kisállatokkal együtt végzett tevékenységek
során a gyerekek kiszámítható, könnyen értelmezhető választ kapnak, így
„biztonságos” helyzetben, azonnali pozitív megerősítésekkel erősíthetik társas
képességeiket. Az állatok jelenlétében bátrabban merik kifejezni gyengéd
érzelmeiket is.
2. Állandóság és
biztonságérzet
A kutya ma az egyik
legelterjedtebb háziállat hazánkban: a lakosság 36%-a tart otthon legalább egy
kutyust. Nem véletlen, hogy az ember legjobb barátjává vált az évszázadok
során: az érzelmi és a társas támogatás mellett jelenlétük
biztonságérzetünket is növeli. Maslow szükséglethierarchia elméletéből
kiindulva tudjuk, hogy a fiziológiai szükségletek után második legalapvetőbb
emberi igényünk a biztonságra és a védettségre való törekvés – a háziállatok
képesek ezt az igényünket is kiszolgálni.
3. Feltétel nélküli
elfogadás
Maslow
szükséglethierarchia piramisa alapján a fiziológiai és a biztonságérzet
szükségletek meghaladásával a szeretet és a valahová tartozás
szintjére jutunk. A kutya és a többi házi kedvenc a pszichés jóllétünkhöz
nemcsak a biztonságérzetünk növelésével járul hozzá, hanem feltétel nélküli
pozitív figyelmével és teljes elfogadásával is.
Az iskoláskorú gyermekek
számára nagy kihívást jelent az egyre növekvő elvárásoknak való megfelelés. Az
iskolában a képességeiket folyton összehasonlítják másokéval, teljesítményük
alapján értékelik őket. A gyermek számára ebben a helyzetben valódi kincs
lehet egy olyan barát, aki mindig elérhető, aki megvigasztal, jókedvre derít,
akinek bármit el lehet mesélni – és aki mindezért nem vár cserébe
semmit. Több tanulmány is rámutatott, hogy az állattartás és a depresszió között
fordított irányú kapcsolat áll fenn. A kisállattartókra jellemzőbb az optimizmus,
s az állattartás hosszú távon elősegíti az önelfogadást is. Emellett egy
háziállat megerősítheti a baráti és családi kapcsolatokat is, új lehetőséget
teremthet a közös minőségi időre.
4. Pozitív fizikai
hatások
A háziállattartásnak
nemcsak a pszichés jóllétet, hanem a fizikai egészséget erősítő hatásai is
vannak. Vizsgálatokból kiderül, hogy az állatok jelenlétében és a velük
való interakciók során.
Állattartás és egészség:
Teljesítményhelyzetben a
gyermekek stressz-szintje csökken.
Csökken a szorongás-
és a fájdalomérzet.
Pozitív hatással van a
szív- és a keringési rendszer egészségére.
Mozgásban gazdagabb
életmódra sarkall!
Egy másik megközelítés a
társas támogatás elméletével magyarázza az állatok emberi egészségre gyakorolt
pozitív hatásait. Eszerint az állat képes arra, hogy az emberi társas
támogatáshoz hasonló szociális- és érzelmi támaszt nyújtson a gazdája számára.
Ez a pszichés támogatás az, ami hatékonyan csökkenti a stresszt és megvéd
annak negatív, egészségkárosító hatásaitól.
A döntéshozatal előtt
mérlegelendő kérdések
A kisállat-kérdés
„ötletgazdája” sok esetben a gyermek. Amennyiben nincs szülői részről akadálya
a kisállatnak, térképezzük fel a gyermek motivációját! Nem mindegy, hogy
az ötlet egy ovis barát szülinapi buliján látott cuki kutya hatására, hirtelen
felindulásból fogalmazódott meg benne, vagy valódi igényről, vágyról van szó.
Figyeljünk oda tehát a kérdés időzítésére, gyakoriságára!
Kisállatot gyermekeknek?
– Járjuk körül együtt a felelősség kérdését!
Mivel járna a kisállat vállalás a család számára? Ki és milyen részt vállalna magára az állatról való gondoskodásban? Ezek azok a kérdések, amelyeket a legfontosabb közösen tisztázni. A napi teendőktől kezdve a nyaralás alatti elhelyezésig sok-sok tennivaló akad egy kisállat körül. A gyermek vállalhat részfeladatokat az állatról való gondoskodásban, de mégis a szülőé a felelősség. A befogadás pillanatától kezdve felelősséggel tartozunk az állatért.
Tisztázandó kérdések
szülőknek a kisállat vásárlás vagy befogadás előtt:
Lenne helye bármilyen
állatnak a lakóhelyünkön?
Belefér-e a családi
költségvetésbe? Hosszú távon!
Ki viseli majd gondját a
kedvencünknek nyaralások alatt?
A család többi tagja mit
szólna a kisállathoz?
Ha megszületett a döntés,
készüljünk fel!
Amennyiben közös
megegyezéssel a háziállat mellett döntöttünk, a vásárlás vagy
befogadás előtt készüljünk fel az állat érkezésére. Olvassunk utána közösen a
kiválasztott állat jellegzetességeinek, tulajdonságainak. Hasznos lehet, ha
személyes tapasztalatokat is meghallgatunk ismerőseinktől – így olyan
szempontokkal is találkozhatunk, amelyekre még csak nem is gondoltunk korábban…
Akár a lakáson belül, akár szabadtéren lesz az állat helye, készüljünk fel az
érkezésére! Az előkészületi munkálatokba vonjuk be a gyerekeket is – a közös
felkészülés, munka által tudatosíthatjuk bennük a felelősségérzetet az új
jövevény felé.
Felelősségre nevelés –
háziállatokkal
A háziállatok által
fontos leckéket taníthatunk a felelősségről gyermekeinknek. Bár minden
gyermek imádná, ha lenne saját kisállata – a valóságban nehezebb elérni, hogy
egyedül gondját viselje a rábízott állatnak. Fontos, hogy a gyermek életkorának
megfelelő háziállatot válasszunk!
Kisgyermeknek (0-6 év)
Ha a családban már van
kisállat, akkor a gyermek már tisztában van a vele járó feladatokkal. A
következő lépés megtanítani neki azt, hogy ezen feladatok közül az egyik
innentől kezdve az ő felelőssége. Olyan részfeladatot bízzunk a gyermekre,
amely során nem árthat sem magának, sem az állatnak. Ilyen feladat lehet
például a friss ivóvíz biztosítása. Az elvégzett munka után dicsérjük,
bátorítsuk a gyermeket! A hamar jött nagy felelősség és a túl nehéz feladatok
hamar kedvét szegik a gyermeknek az állattartástól – így szülőként az a
feladatunk, hogy a gyermeket a korához illő, egyre összetettebb feladatokkal
bízzuk meg. Kis lépésekben haladva, növekedésével összhangban adjunk neki
új felelősségi körökkel járó munkákat az állat körül. Minden esetben
ellenőrizzük az elvégzett feladatokat ebben az életkorban! Mi, felnőttek
mutatjuk a példát gyermekeinknek azzal, hogy az állatról rendszeresen
gondoskodunk, így tegyük ezt mi is felelősséggel.
Idősebb gyermekeknek (6
év fölött)
A hat évesnél idősebb
gyermekkel tisztázzuk, hogy a háziállat nem játék. Nem dobhatja a szoba
sarkába, ha rossz a kedve, és akkor sem felejtkezhet el róla, ha éppen fáradt. Ebben
az életkorban már együtt, a gyermekkel közösen döntsünk a leendő háziállat
fajtájáról. Bátorítsuk abban, hogy minél több ismeretet gyűjtsön róla és
készüljön a fogadására. Készítsünk listát az állattal kapcsolatos
tennivalókról – így már a felelősségek megosztása is elkezdődhet. Nagyobb
gyermekek esetén is fontos szem előtt tartanunk, hogy a túl sok felelősség ne
menjen a kapcsolat rovására – azaz ne legyen frusztráló, túlságosan
megterhelő.
„Lehet, hogy ez egy
csodálatos barátság kezdete”
A háziállattartás sokszor
kalandos útja során nemcsak a gyermekek, hanem az egész család életre szóló
élményeket és tapasztalatokat szerezhet. Az együtt töltött idő során
kedvenceink családtaggá válnak – többé el sem tudjuk képzelni az
életünket nélkülük.
Forrás:
www.megoldaskozpont.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése