Az óvodáskorú gyermekeket
nevelők körében gyakori kérdés, hogy van-e a szülőnek bármilyen feladata az
iskolai felkészítésben, azaz lesz-e bármiféle lemaradásban a gyermek, ha nem
ülünk le vele már óvodás korában, és nem vezetjük be az írás, olvasás, esetleg
a számok világába?
Bár tény és való, hogy a
magyar oktatási rendszerrel óriási problémák vannak, azonban az óvodák szerepe
és az alsó tagozatos pedagógiai program kifejezetten jól kiegészítik egymást,
ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy hagyjuk bátran gyermeknek maradni a
gyermekeket, a kötelező óvodai foglalkozásokon mindent megtanul majd, ami az
iskolakezdéshez szükséges. Persze ennyivel nem rendezhetjük el a témát!
Alapszabály: csak ha
igényli!
Sajnálatos módon egyre
nagyobb divat a szülők körében – sok esetben sajnos azért, mert nem akarnak
otthon foglalkozni a gyerekkel, pedig egy-két óra játék többet segítene –, hogy
különféle iskolai előkészítőkre viszik a lurkót. Mindezt különféle hangzatos
címszavak alatt, melyeket egyenesen tiltani kéne a picik lelki egészségének
érdekében!
A különféle előkészítők
hirdetéseiben olyan képtelenségeket olvashatunk, minthogy megtanítják a
gyerekeket a türelemre, hogy miként kell végigülni a 45 perces órákat, hogy
miként kell kerekíteni a betűket, és hogy miként néznek ki a betűk vagy a
számok. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen kérdésünk lenne: ha ezt már
óvodáskorban megtanulják, akkor mit fognak csinálni az első osztály első
hónapjaiban?
Köztudott ugyanis, hogy
az alsó tagozatos pedagógiai program célkitűzése az első hónapokban az, hogy a
gyerekeket hozzászoktassa az iskola szabályrendszeréhez. Teljesen felesleges
már óvodásként leültetni, és sanyargatni őket 30-45 percekre, hiszen ilyenkor
még az a feladatuk, hogy játszanak, hogy mozogjanak, hogy elkalandozzanak a
gondolataik, és hogy még csak véletlenül se figyeljenek oda egyetlen dologra
huzamosabb ideig.
Ha ezt elvesszük tőlük,
akkor sokkal nehezebb lesz nekik később az iskolában. Eleve unatkoznak majd az
első hónapokban, elveszettnek érezhetik magukat, úgy tűnhet nekik, hogy nincs
helyük az iskolában, mert a többségnél előrébb vannak. Ez pszichológiailag
olyan terhet róhat rájuk, ami később negatívan csapódhat le. Például nem
sajátítják el a tanulás fontosságát, hogy miért kellene tanulniuk, hiszen úgyis
tudnak mindent, így az elsőkből könnyen utolsók lehetnek.
Nem kell megijedni, ha
nem akar tanulni
A legtöbb gyerek persze
azért igényli majd, hogy legalább a saját nevének a betűit megismerhesse az
iskolába kerülés előtt, és magától megtanul legalább tízig számolni, esetleg
elolvasni egy-két egyszerűbb szót, de akkor sem kell kétségbe esnünk, ha
esetleg azt tapasztaljuk, hogy lurkónkat semmi más nem érdekli a játékon és az
önfeledt mókázáson kívül.
Ő ugyanis egy igazán
boldog gyerek, akiről majd a pedagógusok megmondják, hogy elég érett-e az
iskolához. Nem kell kétségbe esni, ha egy évet visszafogják, azt jellemzően
mindig azért teszik meg, mert rosszul érezné magát a gyermek az iskolában,
behozhatatlan lemaradásai lennének, de a legtöbbször inkább olyan eset áll fenn,
hogy a picit nem érdekli a tanulás annak ellenére sem, hogy egyébként készen
áll az iskolakezdésre.
Valahol ez tekinthető a
legnormálisabb kiindulópontnak, mégis nagyon sok szülő ijesztőnek tartja. Nem
szabad, és pláne nem kell terhelni a tanulással, ha nem akarja. Éppen elegendő
lesz neki majd az iskolában alkalmazkodni. Aggódni nem kell, erre megvannak a
pedagógusok módszerei, másrészt pedig a csoporthatás segítségével könnyebben
beilleszkedik, átveszi a ritmust és így tovább. Válasszunk inkább megfelelő
iskolát, ahol jók a pedagógusok, és nem lesz semmi gond!
Mi a teendő, ha tanulni
akar?
Persze azzal is alaposan
elronthatjuk a gyereket, ha tanulni szeretne, és mi vagy visszafogjuk, vagy
rossz módszertant alkalmazunk nála. Hogy mi az a módszertan? Ha ez kérdés,
akkor ne is kísérletezzünk a komolyabb tanítással otthon, inkább hagyatkozzunk
különféle foglalkoztatókra. Ma már találhatunk egy sor olyan kiadványt, melyek
nagyon átfogó felkészülést tudnak adni gyermekünknek, ha iskolába indul.
Ezen felül léteznek
különféle szoftveres, okostelefonos applikációk vagy számítógépes programok is
ebből a célból, de ragaszkodjunk a papíralapú megoldáshoz is, hogy a kicsi
ráérezzen a ceruzahasználatra, valamint az írás esetében a betűk kerekítését
szintén ezzel tudja majd elsajátítani megfelelően. Ezzel mindig annyit halad,
amennyit szeretne, és olyan feladatokat old meg, amihez elég affinitása van.
Forrás: www.lauramesei.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése