Kedves pszichológus!
Pár hete meghalt a szomszéd néni, akivel a kislányom nagyon jó kapcsolatban
volt, szinte nagymamaként szerette. Még nem mondtuk el neki a rossz hírt, azt
sem tudom, hogy kezdjek hozzá és mit lehet egy 3 éves gyereknek mondani.
Kérem segítsen!
Köszönettel: N.T. Nyíregyháza
Kedves N.T.!
Először is fogadják őszinte részvétem és együttérzésemet.
Tényleg nem egyszerű egy kisgyermekkel a halálról, az elmúlásról
beszélgetni. Mégis úgy gondolom, hogy lehetőség szerint, minél hamarabb meg
kell találni az alkalmat arra, hogy megosszák vele ezt a szomorú hírt.
Ennek egyrészt az az oka, hogy a gyerekek nagyon okosak. A kislány
valószínűleg már észrevette, hogy Önök feszültebbek, mint máskor, érzi a
szomorúságot, a gyászt, de nem tudja az okát, amitől megrémülhet. A gyerekek
keresik a magyarázatokat ezekre a változásokra, és ha nem kapják meg a
kielégítő választ, akkor elkezdenek fantáziálni, ami általában sokkal rosszabb,
mint a valóság. Ez pedig félelmet kelthet bennük.
Másrészt, ha ennyire szoros kapcsolatban állt a nénivel, valószínűleg már
megtapasztalta a hiányát is, aminek szintén nem tudja az okát. Előfordulhat,
hogy önmagát kezdi vádolni az elmaradt találkozások miatt, ami szintén
félelmet, szorongást kelthet benne.
Mint minden más esetben itt fontosnak tartom az őszinteséget. Legyünk
őszinték, de csak az ő szintjéig Mondják el azt, amit Önök gondolnak a
halálról, az eltávozásról. Ha Istenhívők, akkor, azt hogy néni a
Mennyországban van, ha hisznek a reinkarnációban, akkor azt, hogy újjá fog
születni valamilyen más formában stb.
Hagyjuk, hogy kérdezzen. De mindig kérdezzünk vissza, a kérdésére, hogy neki
mi a véleménye. Ebből láthatjuk, hogy mit tud már jelen esetben a halálról,
ill., hogy milyen fantáziái vannak ezzel kapcsolatban. Egyszerű, rövid
magyarázatokat adjunk.
Fontos, hogy ilyen esetekben is segítsünk nekik megfogalmazni az
érzéseiket. Ebben egyrészt, mint nagyon sok esetben, példamutatással tudunk
segíteni. Azaz, ha mi is nyíltan felvállaljuk az érzéseinket, nemcsak most,
hanem máskor is. Láthat bennünket is gyászolni, szomorkodni. Látniuk kell a
gyerekeknek, hogy vannak negatív és pozitív érzések, és azt is, hogy hogyan
kell ezeket szocializált formában feldolgozni. Nem kell az érzéseket titkolni,
elfojtani. Így tudja csak megtanulni, hogy most, illetve majd felnőttként is,
hogyan kezelje a különböző, számára akár negatív, kellemetlen helyzeteket.
Másrészt azonosítani ezeket az érzéseket.
Pl.:
látom, hogy sírni szeretnél ......
látom, hogy szomorú vagy...
úgy látom, most nagyon megijedtél.....
De meg kell fogalmazni a negatív érzelmeket is, ha szükséges:
Pl.:
látom haragszol, hogy itt hagyott...
úgy érzed cserbenhagyott stb..
dühös vagy, mert már nem fogtok együtt játszani…
Bár nem kérdezték, de én nem javasolnám, hogy elvigyék a temetésre. A
temetés után pár nappal, héttel ki lehet menni vele, hogy ő is elbúcsúzzon,
vihet virágot vagy egy kedves rajzot, amit kinn hagyhat. Erről azonban
kérdezzék meg a kislányt, hogy szeretné-e, ill. ajánlják fel, hogy amikor majd
ő szeretne kimennek vele.
Az ilyen rituálék segítenek a gyász feldolgozásában.
Remélem válaszomban tudtam segíteni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése