A gyerekfoci sokszor
legalább annyira élvezetes, mint a felnőtt profik játéka, mert ugyan a taktika
és a stratégia nem kap akkora hangsúlyt, de a játék szeretete és a lelkesedés
sok mindenért kárpótol – ebben alighanem mindenki egyetért, aki látott már gyerekeket
focizni, vagy gyerekként maga is rúgta a labdát.
A gyerekfoci más,
elsősorban az életkor (bár inkább biológiai korról kell beszélnünk) és az abból
adódó sajátosságok miatt. Ebben a cikkben ezeket próbáljuk meg sorra venni, így
adva képet arról, mire számítson az, aki szeretné, ha a gyermeke focizna, és
már igénybe vette szakember szolgálatát.
Gyerekfoci – mikor mit?
A gyerekfoci
jellegzetességét tehát az életkori sajátosságok adják, hiszen mást tud és
mást lehet tanítani egy 4-5 éves gyereknek, mint egy 10-11 évesnek. Lássuk, mi
jellemzi az egyes korosztályokat!
3-4 éves kor – a
szimmetrikus mozgások ajánlottak, ezek lehetőleg természetesek legyenek, a
gyereket nem szabad egyenlőtlenül terhelni. Ebben a korban a gyerekek
koncentrálóképessége kicsi, a játék a fontos, labdával vagy anélkül.
5-6 éves kor – egyre
fontosabb a mozgáskoordináció, ekkor már meg lehet ismertetni őket az alapvető
technikai elemekkel, a labdavezetéssel, a labda megállításával, átvételével, a
passzolással.
8-10 éves kor – ekkor már
fejleszthetők az aszimmetrikus mozgások, különböző szinten terhelhető a test és
az agy két oldala, fokozható a koordinációs készség, a koncentráció és a
terhelés. Ebben a korban az egyesületeknél sem a győzelem, hanem a játék, a
fejlesztés a cél.
10-11 éves kor – ekkor
dől el, milyen sportot válasszon a gyereke (ilyen idős korban feltétlenül érdemes
szakember tanácsát kérni), hiszen kialakulnak az egyéni tulajdonságok, az
erősségek és a gyengeségek.
12-13 éves kor – már
bonyolult mozgásfajtákat is végre tud hajtani a gyerek, elsajátítja a legtöbb
technikai elemet, de természetesen még mindig gyerekfociról beszélünk.
14-15 éves kor – ekkor
már ifiként a gyereknek alkalmaznia kell az előző években elsajátított
technikát, mérkőzéshelyzetekben, nagy sebesség mellett, ellenféllel szemben is.
Amennyiben hobbiként
focizik a gyerek, akkor a szakemberek szerint heti két-három alkalom elegendő.
Az általános iskola első két évében akkor is elég a heti két alkalom, ha
valaki labdarúgót szeretne nevelni a gyerekéből, majd az alsó tagozat
maradék két évében és ötödik osztályban ez emelkedhet heti három, majd afölött
heti négy alkalomra.
A gyerekfoci célja
Az elmúlt két évtizedben
több nemzetközi felmérés is kutatta azt, hogy a gyerekek mit szeretnek a
fociban, mit várnak egy-egy edzéstől. A legfontosabb indokaik a következők
voltak:
- jó móka
- trükköket tanulnak
- jobb lesz az
állóképességük
- élvezik a versengést
Az utolsó pont azért
érdekes, mert a szakemberek között is vita van abban, hogy mire kell fektetni a
hangsúlyt a gyerekfociban. Ugyanakkor a felmérésből az is kiderült,
hogy a kisgyerekek a versengést magát szeretik, és nem feltétlenül a végső
győzelem, vagy az éremszerzés motiválja őket.
A legtöbb gyerek azért
focizik, hogy versenghessen (de nem feltétlenül vár el győzelmet magától), hogy
újabb és újabb trükköket tanuljon meg.
Ehhez kapcsolódik az a
kérdés is, hogy miért hagyják abba a gyerekek a focit. A legfontosabb indokaik
a következők voltak.
- elveszítették az
érdeklődésüket
- az edző kivételezett
valamelyik társukkal
- már nem élvezték
- más sport elkezdte
jobban érdekelni őket
Nem meglepő, de ahogy a
gyerek nő, egyre nagyobb eséllyel vonja el más szabadidős tevékenység a
figyelmét, azaz egyre nagyobb eséllyel hagyja abba a focit.
A témakörben készült
tanulmány szerint a gyerekek ritkán hagyják abba a focit egyetlen ok
miatt, a legtöbbször akad olyan tényező, ami rásegít a döntés meghozatalára.
Ezek között az alábbiakat találták.
- az edző nem jól végezte
a munkáját
- túl nagy volt a
győzelmi nyomás
- a csapattagok nem
jöttek ki jól egymással
Forrás: www.mitsportoljak.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése