A középiskolai felvételi
miatt egyre égetőbbé válik sok diák számára az a bizonyos kérdés: „Mi leszel,
ha nagy leszel?” Ideális esetben persze a gyerek maga választja ki –
érdeklődési körének megfelelően–, milyen szakmát választ, és ennek megfelelően
milyen iskolába szeretne felvételizni. Természetesen a szülők is segíthetnek a
döntésben az alábbi módokon:
Ne próbáljuk ráerőltetni
a gyermekre a saját utunkat! Bár napjainkban egyre ritkábban
fordul ez elő, de mai napig vannak például olyan orvos vagy ügyvéd dinasztiák,
ahol elvárás, hogy a soron következő nemzedék is a családi hivatást válassza,
esetleg továbbvigye a családi céget. Ez túl nagy terhet rakhat a gyerekre,
főleg, ha érdeklődési köre eltér a család által elvárttól. Szülőként el kell
tudni fogadni, és tiszteletben kell tartani, hogy gyermekünk önálló
személy önálló gondolatokkal és érdeklődéssel.
El kell fogadni,
hogy gyermekünk olykor egészen másban tehetséges, mint mi. Mindenki jó
valamiben, mindenki végezhet hasznos és értékes munkát, ha neki való pályát
választ. Inkább segítsünk kibontakoztatni a tehetségét.
Jelezzük gyermekünknek,
tapasztalatunk szerint mik az erősségei. Nem feltétlenül tantárgyakban kell
gondolkodni, hanem inkább kompetenciákban.
Próbáljon ki a gyerek
több „szerepet”, munkát. Ösztönözzük gyermekünket, hogy különböző típusú
diákmunkákat is vállaljon el, esetleg önkéntes munkákat is keressen. Minél
többet tapasztal gyermekünk a munka világával kapcsolatban, annál
megalapozottabb döntést tud majd hozni róla, hogy ténylegesen milyen pályát
érdemes választania.
Reálisabbá kell tenni a
gyerek számára, hogy mi alapján érdemes szakmát választani. Sok szakmával
kapcsolatban léteznek sztereotípiák (pl.: „tanárként keveset kell dolgozni,
hiszen ott a rengeteg szünet”, „ügyvédként biztosan rengeteg pénzt fogsz
keresni” stb.) Ha a gyerekünk kitalálta, melyik szakma érdekelné, érdemes
elbeszélgetni néhány, az adott szakmát aktívan űző emberrel is, hogy ossza meg
tapasztalatait, és árnyalja a szakmáról alkotott képet.
Nem szabad, hogy kamasz
gyermekünk túl nagy jelentőséget tulajdonítson ennek a döntésnek. –
Napjainkban már nem egy életre választunk szakmát, és számos lehetőség van
arra, hogy pályát módosítsunk, vagy legalább szakterületet váltsunk. Fontos,
hogy az ember örömét lelje a munkájában, és soha sem késő egy új szakmát
elsajátítani. Ehhez azonban elengedhetetlen az egész életen át tartó
tanulás gondolata, melyet a szülők taníthatnak meg gyermeküknek saját
életükkel példát mutatva.
Forrás: www.szakmablog.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése