2024. március 18., hétfő

A hiszti és leszerelése

Előbb vagy utóbb minden szülő találkozik a hiszti valamilyen formájával. Nálunk naponta törnek elő mostanában a hiszti rohamok, és engem ugyan nem, de a környezetünkben lévő minden – leginkább az öregebbekhez tartozó gyermektelen, unokátlan – embert megbotránkoztat az egész dolog. A megdöbbent tekinteteket nem értem, hiszen a hiszti jelenségével már remélhetőleg a felnőtt emberek 99%-a összefutott, a maradék 1%-ot pedig mélyen sajnálom, hogy nem lehet része a gyereknevelés örömeiben, szépségeiben, és persze a nehézségeiben sem. Mielőtt azonban mi is effajta zsémbes vényasszonyokká, vénemberekké válnánk, kicsit gondoljuk végig, hogy mi is ennek az egész jelenségnek az oka. Ha meg nem is barátkozunk a helyzettel, de legalább tudni fogjuk, hogy mi miért történik a kölök fejében, és talán türelmesebben fogjuk várni az első, majd a második, harmadik… stb. hiszti-korszak végét.

Mikor tör ki a hiszti?

A legelső fordulópont, amikor a gyermek öntudatra kezd ébredni, olyan két éves kor környékén jön elő. Ekkor már tudja, hogy mit szeretne, van önálló akarata, és tisztában van az alapvető szabályokkal, tudja, hogy mit nem szabad. A belső konfliktus forrása, ha olyan dolgot szeretne, amit nem szabad. Tudja, hogy anyának szót kell fogadni, de ha ez szöges ellentétben áll a saját vágyával, akkor ezt a konfliktust saját magában nehezen tudja feldolgozni és hisztiben tör ki. Például: ebéd előtt fagyizni szeretne. A hiszti másik forrása, ha olyan cselekvéssort választ kivitelezésre, amihez még testileg, lelkileg vagy szellemileg még nem elég érett (pl. a masni kötése 2 évesen általában nem megy), akkor a belső konfliktus levezetésére általában a hisztit választja.


 

 

 

 

 

 

 

Hogyan lehet megelőzni a hisztit?

Adjunk neki olyan feladatokat, amit önállóan is kivitelezni képes, és a feladat megoldásával sikerélménnyel gazdagodhat, büszkeség töltheti el. Viszont ha előre látjuk, hogy olyan dologba kezd, vagy próbál belekezdeni, ami az Ő erejét meghaladja, akkor inkább gyorsan segítsünk neki, majd bízzunk rá szinte azonnal olyan dolgot, amit végig tud csinálni. Ne feledd: Ne csak elvedd a tevékenységet, hanem adj neki egy másikat helyette. Lehetőleg számára jobbat, kellemesebbet, hogy ne érezze eleve vesztesnek magát.

Próbáld megérteni, hogy Ő bizony tevékenykedni szeretne, ami teljesen rendjén is van. Bízz rá olyan feladatokat, amiket szabad csinálnia, és képes is arra, hogy befejezze. Add meg neki, hogy átélje az „én csinálom örömét”, és add meg neki, hogy a feladatot egyedül be is fejezze, sikerélménye legyen.

Hogyan lehet lecsillapítani egy bepörgött gyereket?

Egy síró-rívó, csapkodó gyermek megnyugtatása nem egyszerű feladat. Jó esetnek számít, ha egyáltalán Te hallod a saját hangod a csillapítás során. És mint ahogy minden gyerek más és más, úgy minden gyereket másképp lehet leszerelni.

  • Az oviban pl. gyakran láttam, hogy egy-egy hisztisebb gyerek arcát óvatosan megmossák vízzel, aki ettől állítólag lecsillapodik. (Én kipróbáltam, de leginkább csak pipa lesz tőle a gyerek. Maximum arra jó, ha sehogy nem tudod kizökkenteni a szirénázásból, akkor ez megtöri a görcsös hisztizést, de aztán gyorsan cselekedni kell.)
  • De nem feltétlenül meg kell megmosni az arcát, ha nem tud kizökkenni a hisztiből, csak egyszerűen valami olyan dolgot kell csinálni, ami új, szokatlan, meghökkentő, és persze vele kapcsolatos. Gyakran előfordult a nagyobbik fiamnál, hogy az üvöltés kellős közepén fölkaptam és fejjel lefelé fordítottam – ezen persze eléggé meghökkent, úgyhogy csak csinálnom kellett valamit, amitől nem zökken vissza a hisztibe. A legjobbnak az mutatkozott, ha egyszerűen visszafordítottam, és ugrálni kezdtem vele, hogy kirázzam belőle a hisztit, mert biztosan lenyelte, és az nem tesz jót neki. Persze ennek a hiszti-űző műveletnek a vége mindig nevetés.
  • A kicsi lányom pedig leggyakrabban akkor nyugszik meg, ha egyszerűen csak magamhoz ölelem, és a fülével a mellkasomra fektetem/döntöm. Ilyenkor nem is biztos, hogy hisztizik, leginkább csak fel szeretné hívni magára a figyelmet, mert szeretetre vágyik – szerintem –, vagy egyszerűen csak fáradt.
  • A legtutibb módszer viszont minden esetben a terelés! Minden szituációban tudsz neki olyan dolgot, eszközt, grimaszt mutatni, amitől talán jobb kedve lesz, de mindenesetre egy pillanatra nem a saját problémájára figyel. Ha egy fél pillanat erejéig mosolyt tudunk varázsolni az arcára, akkor nyert ügyünk van. A kicsik ebben a korban még hihetetlenül gyorsan tudnak váltani az érzelmek, hangulatok között.
  • Ha ez sem válik be, akkor egyszerűen egy pár percig hagyjuk magára. Biztosítsuk szóban, hogy megértjük a problémáját. Mondjuk ki helyette a konfliktus okát, tegyük hozzá, hogy ez bizony nekünk sem szimpatikus, de nem lehet mit tenni. Meséljük el neki, hogy ez minket is bosszant, nekünk is pontosan ugyanolyan csapkodási vágyunk van, de mégsem törünk össze semmit. Mutassunk neki jó példát. Előbb-utóbb csak megtanulja, hogyan kezelje ezeket a belső konfliktusokat.
  • Valamint el ne felejtsem a bevásárlóközpontokban tapasztalható hisztit, amikor mindent akar a gyerek, persze azonnal. Logikus, hogy nem vehetünk meg mindent, amit a kölök szeretne, ezt Ő is pontosan tudja, ezért kezd rá a szirénázásra. Talán nekünk, felnőtteknek kellene megérteni, hogy a gyerek emiatt a konfliktus miatt hisztizik, és nem az az igazi vágya, hogy mindet megvegyünk neki, csak mindent szeretne egy rövid ideig magáénak tudni. Nyugodtan add a kezébe a játékokat, amit kinéz magának. Játsszon vele, nézegesse, csak ne bontsa ki, ne tegyen kárt benne. A vásárlás végén pedig szépen búcsúzzunk el tőle, és vitessük vissza a helyére Apával. A gyerek, ha tudja, hogy legközelebb is megkapja, akkor nyugodtabban fogja elengedni.

Nem egyszerű feladat kezelni a helyzetet, és a talán legnehezebb megbirkózni a lenéző tekintetekkel, amit az utcán, játszótéren, közértben, bevásárlóközpontban kap a szülő. Talán jobb, ha ilyenkor mi sem a külvilág véleményével foglalkozunk, csak a gyermek felé fordulunk, segítünk neki, megértjük, támaszt adunk neki. Legbelül pedig csöndben bizakodunk, hogy ez a korszak is elmúlik egyszercsak.

Te hogyan kezeled a hisztit?

 

 

 

Forrás:  https://picibaba.hu

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A hiszti és leszerelése

Előbb vagy utóbb minden szülő találkozik a hiszti valamilyen formájával. Nálunk naponta törnek elő mostanában a hiszti rohamok, és engem ugyan nem, de a környezetünkben lévő minden – leginkább az öregebbekhez tartozó gyermektelen, unokátlan – embert megbotránkoztat az egész dolog. A megdöbbent tekinteteket nem értem, hiszen a hiszti jelenségével már remélhetőleg a felnőtt emberek 99%-a összefutott, a maradék 1%-ot pedig mélyen sajnálom, hogy nem lehet része a gyereknevelés örömeiben, szépségeiben, és persze a nehézségeiben sem. Mielőtt azonban mi is effajta zsémbes vényasszonyokká, vénemberekké válnánk, kicsit gondoljuk végig, hogy mi is ennek az egész jelenségnek az oka. Ha meg nem is barátkozunk a helyzettel, de legalább tudni fogjuk, hogy mi miért történik a kölök fejében, és talán türelmesebben fogjuk várni az első, majd a második, harmadik… stb. hiszti-korszak végét.

Mikor tör ki a hiszti?

A legelső fordulópont, amikor a gyermek öntudatra kezd ébredni, olyan két éves kor környékén jön elő. Ekkor már tudja, hogy mit szeretne, van önálló akarata, és tisztában van az alapvető szabályokkal, tudja, hogy mit nem szabad. A belső konfliktus forrása, ha olyan dolgot szeretne, amit nem szabad. Tudja, hogy anyának szót kell fogadni, de ha ez szöges ellentétben áll a saját vágyával, akkor ezt a konfliktust saját magában nehezen tudja feldolgozni és hisztiben tör ki. Például: ebéd előtt fagyizni szeretne. A hiszti másik forrása, ha olyan cselekvéssort választ kivitelezésre, amihez még testileg, lelkileg vagy szellemileg még nem elég érett (pl. a masni kötése 2 évesen általában nem megy), akkor a belső konfliktus levezetésére általában a hisztit választja.


 

 

 

 

 

 

 

Hogyan lehet megelőzni a hisztit?

Adjunk neki olyan feladatokat, amit önállóan is kivitelezni képes, és a feladat megoldásával sikerélménnyel gazdagodhat, büszkeség töltheti el. Viszont ha előre látjuk, hogy olyan dologba kezd, vagy próbál belekezdeni, ami az Ő erejét meghaladja, akkor inkább gyorsan segítsünk neki, majd bízzunk rá szinte azonnal olyan dolgot, amit végig tud csinálni. Ne feledd: Ne csak elvedd a tevékenységet, hanem adj neki egy másikat helyette. Lehetőleg számára jobbat, kellemesebbet, hogy ne érezze eleve vesztesnek magát.

Próbáld megérteni, hogy Ő bizony tevékenykedni szeretne, ami teljesen rendjén is van. Bízz rá olyan feladatokat, amiket szabad csinálnia, és képes is arra, hogy befejezze. Add meg neki, hogy átélje az „én csinálom örömét”, és add meg neki, hogy a feladatot egyedül be is fejezze, sikerélménye legyen.

Hogyan lehet lecsillapítani egy bepörgött gyereket?

Egy síró-rívó, csapkodó gyermek megnyugtatása nem egyszerű feladat. Jó esetnek számít, ha egyáltalán Te hallod a saját hangod a csillapítás során. És mint ahogy minden gyerek más és más, úgy minden gyereket másképp lehet leszerelni.

  • Az oviban pl. gyakran láttam, hogy egy-egy hisztisebb gyerek arcát óvatosan megmossák vízzel, aki ettől állítólag lecsillapodik. (Én kipróbáltam, de leginkább csak pipa lesz tőle a gyerek. Maximum arra jó, ha sehogy nem tudod kizökkenteni a szirénázásból, akkor ez megtöri a görcsös hisztizést, de aztán gyorsan cselekedni kell.)
  • De nem feltétlenül meg kell megmosni az arcát, ha nem tud kizökkenni a hisztiből, csak egyszerűen valami olyan dolgot kell csinálni, ami új, szokatlan, meghökkentő, és persze vele kapcsolatos. Gyakran előfordult a nagyobbik fiamnál, hogy az üvöltés kellős közepén fölkaptam és fejjel lefelé fordítottam – ezen persze eléggé meghökkent, úgyhogy csak csinálnom kellett valamit, amitől nem zökken vissza a hisztibe. A legjobbnak az mutatkozott, ha egyszerűen visszafordítottam, és ugrálni kezdtem vele, hogy kirázzam belőle a hisztit, mert biztosan lenyelte, és az nem tesz jót neki. Persze ennek a hiszti-űző műveletnek a vége mindig nevetés.
  • A kicsi lányom pedig leggyakrabban akkor nyugszik meg, ha egyszerűen csak magamhoz ölelem, és a fülével a mellkasomra fektetem/döntöm. Ilyenkor nem is biztos, hogy hisztizik, leginkább csak fel szeretné hívni magára a figyelmet, mert szeretetre vágyik – szerintem –, vagy egyszerűen csak fáradt.
  • A legtutibb módszer viszont minden esetben a terelés! Minden szituációban tudsz neki olyan dolgot, eszközt, grimaszt mutatni, amitől talán jobb kedve lesz, de mindenesetre egy pillanatra nem a saját problémájára figyel. Ha egy fél pillanat erejéig mosolyt tudunk varázsolni az arcára, akkor nyert ügyünk van. A kicsik ebben a korban még hihetetlenül gyorsan tudnak váltani az érzelmek, hangulatok között.
  • Ha ez sem válik be, akkor egyszerűen egy pár percig hagyjuk magára. Biztosítsuk szóban, hogy megértjük a problémáját. Mondjuk ki helyette a konfliktus okát, tegyük hozzá, hogy ez bizony nekünk sem szimpatikus, de nem lehet mit tenni. Meséljük el neki, hogy ez minket is bosszant, nekünk is pontosan ugyanolyan csapkodási vágyunk van, de mégsem törünk össze semmit. Mutassunk neki jó példát. Előbb-utóbb csak megtanulja, hogyan kezelje ezeket a belső konfliktusokat.
  • Valamint el ne felejtsem a bevásárlóközpontokban tapasztalható hisztit, amikor mindent akar a gyerek, persze azonnal. Logikus, hogy nem vehetünk meg mindent, amit a kölök szeretne, ezt Ő is pontosan tudja, ezért kezd rá a szirénázásra. Talán nekünk, felnőtteknek kellene megérteni, hogy a gyerek emiatt a konfliktus miatt hisztizik, és nem az az igazi vágya, hogy mindet megvegyünk neki, csak mindent szeretne egy rövid ideig magáénak tudni. Nyugodtan add a kezébe a játékokat, amit kinéz magának. Játsszon vele, nézegesse, csak ne bontsa ki, ne tegyen kárt benne. A vásárlás végén pedig szépen búcsúzzunk el tőle, és vitessük vissza a helyére Apával. A gyerek, ha tudja, hogy legközelebb is megkapja, akkor nyugodtabban fogja elengedni.

Nem egyszerű feladat kezelni a helyzetet, és a talán legnehezebb megbirkózni a lenéző tekintetekkel, amit az utcán, játszótéren, közértben, bevásárlóközpontban kap a szülő. Talán jobb, ha ilyenkor mi sem a külvilág véleményével foglalkozunk, csak a gyermek felé fordulunk, segítünk neki, megértjük, támaszt adunk neki. Legbelül pedig csöndben bizakodunk, hogy ez a korszak is elmúlik egyszercsak.

Te hogyan kezeled a hisztit?

 

 

 

Forrás:  https://picibaba.hu