Maga az amniocentézis egy mostanság elterjedőben lévő genetikai vizsgálat, melynek során a magzatvízből vett minta vizsgálatával megállapítják, hogy a születendő gyermek szenved-e valamilyen genetikai betegségtől. A vizsgálat általában indokolt, ha a szűrővizsgálatokon, ultrahang vizsgálaton valamilyen eltérést tapasztal a vizsgáló orvos, illetve ha az anya betöltötte már a 35. életévét, hiszen ezen életkor fölött magasabb a kromoszómabetegségek kockázata, mint 35 éves kor alatt. Mindkét esetben beutalóval küldi az orvos a kismamát a vizsgálatot végző intézménybe. A mintavételt aprólékos ultrahang vizsgálat és genetikai tanácsadás előzi meg, hogy az anyukák a beavatkozásról felelősen tudjanak dönteni.
A vizsgálatot általában a terhesség 17-18. hetén végzik, de nem ritka az ettől későbbi vizsgálat, mintavétel sem, amennyiben azt csak később indokolja valamilyen vizsgálat.
A vizsgálat során az anya fertőtlenített hasfalán keresztül, érzéstelenítés és folyamatos ultrahangos megfigyelés mellett egy tűt vezetnek a magzatburkon belülre, fokozottan ügyelve arra, hogy a magzatot és a méhlepényt semmilyen károsodás ne érje, majd a bevezetett tűn keresztül megfelelő mennyiségű mintát vesznek a magzatvízből. A tű eltávolítása után a helyet, ahol a szúrás történt, ragtapasszal ragasztják le.
A levett mintát nem hazai laboratóriumban vizsgálják, hanem Angliába küldik ki. Ez az oka annak, hogy a vizsgálat maga igen költséges, és a vizsgálati eredmények visszaérkezése is igen hosszadalmas, általában 3-4 hetet vesz igénybe.
A vizsgálatra a reggeli órákban kell jelentkezni, és a beavatkozást követően a kismama még aznap délután otthonába távozhat. Otthon napokig kímélő életmódot kell folytatnia, majd egy későbbi időpontban kontroll ultrahang vizsgálaton meg kell jelennie ugyanott, ahol a mintavétel történt.
A kromoszómavizsgálat előnye, hogy a magzatvíz kromoszóma-összetétele alapján vizsgált páciensek igen kis százalékában tapasztalnak eltérést, így a kismama a vizsgálat eredményét látva sokkal nyugodtabban hordhatja ki gyermekét, ami igen fontos a csecsemő fejlődése szempontjából is.
Hátránya, hogy a várt eredmény csak a terhesség 20. hete körül érkezik vissza, így az anya csak eztán dönthet a terhességmegszakítás felől. Az ilyen késői terhességmegszakítás viszont sokkal nagyobb lelki terhet ró a kismamára, mint az ettől korábbi. Másik hátránya, amely talán jelentősebb az előbb említettől, hogy a beavatkozást követően a magzatvíz csorgás, a spontán vetélés, magzati elhalás, koraszülés kockázata igen magas. A statisztikák azt mutatják, hogy 0,5-1% az esélye, hogy a kismama ilyen módon elvetél.
Megfigyelések szerint a kismamák jobban félnek attól, hogy genetikailag beteg gyermekük születik, mintsem, hogy a vizsgálat következtében elvetélnek, miközben pontosan ugyanennyi a kockázata annak is, hogy kromoszóma rendellenességgel fog születni gyermekük. A beteg gyermek felnevelésétől viszont érthetően vonakodnak a leendő szülők.
Viszont akik abortusz-ellenesek, vagy vallási, erkölcsi okok miatt eleve nem vállalnák az abortuszt, azoknak ezen vizsgálaton maximum csak információt kaphatnak, hogy megnyugodjanak, mert nincs semmi probléma, vagy egy olyan kellemetlen információt, amihez hamarabb kell hozzászokniuk. Ez esetben úgy vélem, hogy a vizsgálat csak fölösleges vetélési kockázatot jelent.
Forrás: https://picibaba.hu- Adrienn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése