Emlékszel még azokra a
nyarakra, amikor a lánykád kicsi volt, és hihetetlen műsort rendezett, ha nem a
piros homokozó lapáttal túrhatta a homokot, hanem a kékkel? Amikor 40
fokban reggel csak úgy tudtál vele elindulni, ha a rózsaszín tüllszoknyához a
zöld gumicsizmát vette fel, mert az volt a királylányos? Vajon te is
azzal biztattad magad, nem baj, majd elmúlik, mert úgyis olyan hamar felnő és
akkor majd mennyire szuper lesz értelmes dolgokról beszélgetni vele, talán,
mint két barátnő? Renner Kata írása.
Igen, persze. Élvezed a
társaságát, mert kedves, figyelmes, humoros és elönt a boldogság és a nyugalom.
Mindent jól csináltunk az apjával, minden rendben is van.
Aztán egyik pillanatról a
másikra kitör a balhé és úgy érzed magad, mintha minimum Pompei-ből kellene
menekülnöd a Vezúv elől.
Nem érted mi történik
Sértődéshegyek, duzzogás,
ajtócsapkodás, a szobából kihallatszó bömbölés veszi át a hétköznapok nyugalmát
egy szemvillantás alatt és te már nem tudsz semmit sem.
Nem érted mi történt,
mitől lettél hirtelen a „leggonoszabb anya”, csak azért mert jelzed, hogy az
egész család 3 órája vár, hogy beférjen a fürdőszobába.
Miért mondja, hogy „meg
sem érted őt és kár volt bármit is elmondania neked”, csak azért mert amikor
belekezd hadarva egy barátnős sztoriba, te csak visszakérdezel, hogy pontosítsd
magadban mi történt, mert még odáig sem jutottál el, hogy rájöjj kiről is
beszél hirtelen?
Miért gondolja, hogy
„csúnya”, és miért nem jön ki egész nap a strandra a családdal, hanem gubbaszt
a hotelszobában egyedül, mikor pedig olyan gyönyörű, hogy fele királyságodat
odaadnád egy napra, hogy úgy nézzél ki, mint ő?
Mert tombolnak az agyában
a hormonok.
Valóban, ahogy Louann
Brizendine, a kaliforniai egyetem pszichiáter professzor asszonya megfogalmazta,
a kamaszlányok viselkedését alapjában határozza meg az, hogy kisgyermekkoruk
óta most először növekszik meg agyukban jelentős mértékben az ösztrogén nevű
hormon szintje. A petefészek működésével most havi rendszerességgel érkezik
ösztrogén és progeszteron az agyba, ami számos agyi hálózatot beindít.
Olyan hálózatok kezdenek
el most sokkal erőteljesebben működni, amik már ugyan a magzati korban
kialakultak, de eddig kevésbé voltak aktívak.
A nők agya egyébként is
sokkal érzékenyebben reagál a társas hatásokra, tehát a kívülről érkező
kritikára, jóváhagyásra, elutasításra, dicséretre.
A hormonok miatt az
agyban ezek a társas hatások felerősödnek és elég egy apróbb megjegyzés, már el
is indul a hiszti lavina. Mivel a serdülők agya még érzékenyebb ezekre a
hormonális váltakozásokra, náluk ezért ennyire szembetűnőek ezek a lelki ingadozások.
Mit lehet tenni? Hát
kibírni.
Ugyanúgy, ahogy a
dackorszak is elmúlt, majd ez is el fog. De semmiképpen nem szeretném
elbagatellizálni ezt a sok család életét megkeserítő átmeneti
problémát.
Viszont higgyük el, nem
csak mi, hanem gyermekünk is ugyanúgy szenved a hiszti rohamoktól.
Neki is rossz érzés, nem
is mindig érti, mi történik vele, honnan jön ez az undokság, harag, amit később
felválthat a szégyen és megbánás érzése.(Bár ezt nem fogja mindig az orrunkra
kötni).
Konkrét tippek arra,
hogyan kezeld a kamaszkori hisztiket
Mindenképpen segíthet, ha
a konfliktus kitörésekor megpróbálunk viszonylag nyugodtak maradni, még ha ez
nem is megy olyan könnyen és „konténerezzük” a problémát. Ez azt jelenti, hogy
nem „reagálunk azonnal csípőből” vagyis indulatból a viselkedésére, hanem
várunk, amíg lenyugszanak a kedélyek és utána próbálunk röviden, de a már
átgondolt észérveinkkel hozzászólni a látottakhoz.
Beszélgess vele sokat,
hallgasd meg a gondjait.
Fontos, hogy soha ne őt,
hanem magát a hisztit utasítsuk el vagy minősítsük.
Ezáltal érezni fogja,
hogy a személyét elfogadjuk és szeretjük, de amit és ahogyan tesz, az nem
tetszik.
Érdemes megpróbálni
megfogalmazni az érzéseinket is az átélt inzultussal kapcsolatban, hogy ez
nekünk milyen érzéseket, félelmet, fájdalmat, dühöt okoz. (pl. „Amikor te ezt
és ezt teszed, én rettenetesen megijedek, és tehetetlen dühöt érzek mert nem
tudom mit csináljak veled, hogy neked segíteni tudjak).
Azt is javasolhatod neki,
hogy találjon ki egy egyezményes jelet arra, amikor kezdi érezni, hogy lassan
elszakad a húr és egyre feszültebb lesz. Ezt a jelet aztán ossza meg veletek és
mutassa fel nektek, ha úgy érzi megbántódott, jelezve ezzel, hogy legjobb, ha
egy kis időre mindenki békén hagyja.
Ez azért hasznos, mert
elkezdi figyelni magát és megtanulja szépen lassan kezelni az indulatait,
ráadásul önmaga előtt is látványossá teszi, hogy mikor és hány alkalommal
veszti el a helyes fejecskéjét.
Talán ezek a módszerek
hozzásegítenek ahhoz, hogy könnyebben átvészeljétek a nehéz időszakokat.
Mikor kezdjünk el
aggódni?
Mindenképpen szem előtt
kell tartani, hogy vannak olyan esetek, amikor a hiszti túlmegy a normalitás
határán. Ha a folyamat időtartama több alkalommal meghaladja a 15-20 percet (ez
is nagyon hosszúnak tűnik, hidd el), vagy gyermeked önmagában vagy másokban,
vagy akár a környezetében kárt tesz, bánt, agresszív, vagy depressziós,
mindenképpen szakemberhez kell fordulni, a későbbi sokkal komolyabb problémák
megelőzése végett.
A nyugodt időszakokban
pedig beszélgess vele sokat, mindenről…
Forrás: www.anyapara.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése