Melyik szülő nem
szeretné, hogy csemetéje becsületes és őszinte gyerek legyen? Hogyan őrizhetjük
meg azt, hogy bízhassunk a gyerek szavában?
Amikor a gyerek megteszi
az első lépéseket, néha lever vagy kiborít valamit. A szülők ilyenkor nagyon
türelmesek, mert tudják, hogy a gyerek még csak most tanulja irányítani a
testét. Eltart egy darabig, mire a gyerek mozgásának koordinációja megközelíti
egy felnőttét. A lényeg azonban, hogy a kicsik nem szándékosan vernek le egy
poharat. Nem is rosszindulatból tépnek el egy levelet, amit a szülő a keze
közelében hagyott.
A szabályok
Családja válogatja, hogy
mit tartanak jó és mit rossz dolgoknak, de az tény, hogy az is eltart egy
darabig, amíg a gyerek ezeket megtanulja. A szülők elég sokszor mondanak olyat,
hogy „ezt nem szabad”, azt pedig „szabad”. Így a gyerek már 1-2 éves korában,
akár még a beszéd kialakulása előtt tudja, hogy a szülei minek örülnek és minek
nem.
Szabad – nem szabad.
Látszólag egyszerű dolgok. Ezek néha ellentmondanak a gyerek érdekeinek, még
akkor is, ha sok szabály a gyerek védelmében születik. Ha azt mondod a
gyereknek, hogy a „gyufával tilos játszani”, akkor ezzel is komoly veszélytől
akarod megóvni.
Egy gyerek annál
könnyebben tart be egy szabályt, minél jobban érti, hogy miért hasznos annak a
betartása.
Erre szülők néha olyasmit
válaszolnak, hogy „Szeretném én azt látni, ahogyan megmagyarázod, hogy aludni
menni 10-kor hasznosabb, mint 11 órakor!” Akár ebben is szépen egyetértésre
lehet jutni egy gyerekkel, de ennél most fontosabb, hogy a szabályokkal való
egyet nem értés arányos a megszegésükre irányuló szándékkal.
A legtöbb gyerek az
elején nagymértékben hallgat a szüleire és őszinte. Bár önmagában azért, mert a
szülő kijelenti, hogy ezt vagy azt „nem szabad és kész”, a gyerek még nem
feltétlen ért egyet azzal a szabállyal. Minél kevésbé ért vele egyet, annál
könnyebben szegi meg azokat. Ezért bármilyen szabályt is vezetsz be a családban,
jól teszed, ha alaposan elmagyarázod a gyereknek, hogy az miért előnyős, hogyan
támogatja a gyerek és a család „túlélését”.
A szabályok megszegése
Mikor is van szükség
leginkább arra, hogy a gyerek őszinte legyen? Pontosan akkor, ha nem úgy tesz,
ahogyan elvárják tőle, leginkább pedig akkor, ha megszegett valami szabályt.
Amikor a gyerek rossz jegyet hoz haza az iskolából, és arról nem szívesen
beszélne a szüleinek, akkor persze nem mindig van egy konkrét szabály, amit a
rossz osztályzattal megszegett, hanem egy szülői elvárás az, aminek nem tudott
megfelelni.
Az igazmondás oldaláról
nézve végül is mindegy, hogy leírt, megbeszélt szabályt sértett, vagy
valamilyen ki nem mondott vagy kimondott elvárásnak nem felelt meg a gyerek. A
lényeg az, hogy megmondja a apának vagy anyának őszintén, vagy inkább
eltitkolja.
Az őszinteség
következményei
A gyerekek eleinte szinte
mindent megosztanak szüleikkel. Eközben azonban gyűjtik a tapasztalatokat
arról, hogy miként reagál apa vagy anya, olyan helyzetekben, amikor számukra
nem elfogadható dolog történik.
Vannak szülők, akik
szomorúsággal veszik tudomásul a gyerek által elmondott rossz híreket, mások
idegesek lesznek, ha a gyerek olyasmit tett, amit tudvalevőleg nem szabad abban
a családban. A gyerek például hazahozza az uzsonnáját az iskolából, pedig
anyukája minden nap a lelkére köti, hogy meg kell ennie. Ő hazajön, az uzsonna
pedig még a táskában. Most mit tegyen?
Ha az uzsonnából korábban
még nem volt otthon nagyobb csinnadratta, akkor simán elmondja anyukájának,
hogy elfelejtette megenni. Ha viszont már sokszor és jó alaposan leszúrták
hasonló dologért, akkor a gyerek megtanulhatta, (valójában persze téves
következtetésre jutott,) hogy nem éri meg elmondani az igazat.
Ez a példa megvilágítja
azt a szabályt, hogy ha a gyerek őszintén bevall valamit, amit tett, nem tett,
vagy rosszul tett, akkor a szülő jól teszi, ha méltányosan áll hozzá ehhez, az
ő nézőpontjából negatív esethez, mert különben az ő reakciója a gyerek őszinteségét
csökkentheti majd.
Dicsérjük meg egy csínytevésért?
Nem arról van szó, hogy
szülőként helyeselni kellene a gyerek szabályszegéseit. Ha a gyerek rossz fát
tett a tűzre, akkor kérheted őt arra, hogy hozza helyre. Annak azonban nincs
értelme, hogy óriásira nagyítsunk egy hibát, amit elkövetett.
Ha a szülő gyakran
túlreagálja azt, amit a gyerek csinált, akkor a gyerek megszokja, hogy
őszinteségéért és megbánásáért nem megértést kap, hanem egy számára igencsak
stresszes leszúrást.
Erre most néhány szülő
azt mondja: De mit csináljak, ha már vagy hússzor elmondtam neki, hogy egye meg
az uzsonnát, de újra és újra elfelejti?
Nincs mese, még több információt kell adni a gyereknek arról, hogy ha nem
eszik eleget, akkor éhesen nem tud majd figyelni arra, amit tanulnak, ez pedig
rosszabb osztályzatokhoz vezethet.
Maradhat becsületes és
őszinte gyerek?
Persze lesznek gyerekek,
akiknek ötször is megvilágíthatod ugyanazt a szabályt, és mégsem tartják majd
be, de ha már nem tartják be, akkor nem jobb mégis, ha őszintén bevallják,
mintha titkolnák előtted? Ha nagyon is tudja mi a szabály, de megszegi, és te
türelmesen megkérdezed tőle, hogyan tudná jóvátenni, amit csinált vagy nem
csinált, akkor a gyerek őszinte maradhat.
Ha viszont a szülő
alaposan lehordja a gyereket, és nem kínál neki semmilyen módot arra, hogy
helyrehozza, jóvátegye a dolgot, akkor a gyerek megtanulja majd, hogy jobb
eltitkolnia azt, aminek a szülei nem örülnének. Ha a szülő vagy pedagógus a
testvérek vagy osztálytársak közötti őszinteséget, segítségkérést gyakran árulkodásnak
tekintik, akkor ez is csökkentheti az őszinteséget.
Meddig lehet „jóvátenni”?
A jóvátétel lehetőségének
felkínálása lehetővé teszi a gyereknek, hogy többé-kevésbé helyrehozza, amit
viselkedésével vagy valamilyen hibával okozott. Ha annak ellenére, hogy te,
mint szülő újra és újra lehetővé teszed neki, hogy jóvá tegye azt, amit tett,
de utána ő újra és újra úgy tesz, ahogyan korábban, akkor emeld a tétet. Ezen
itt azt értjük, hogy ha megint ugyanazt követi el, mint korábban, akkor olyat
kérj tőle jóvátétel gyanánt, ami mennyiségben vagy minőségben meghaladja azt,
amit legutóbb megígért és megtett jóvátétel gyanánt.
Ha például korábban azzal
tette jóvá, hogy nem tanult és ezért rossz jegyet kapott, hogy alaposan
felkészült, és maga jelentkezett felelésre és kapott egy jobb osztályzatot,
akkor most, amikor ugyanolyan hibát követett el, akkor már ne fogadd el, hogy
azzal intézze el a dolgot, hogy jelentkezik a tanárnál felelésre és hoz egy jó
jegyet. Csináljon valamivel többet, például segítsen más osztálytárásnak vagy
saját testvérének megtanulni valamit, ami azoknak rosszul megy.
Büntetés
A büntetés hatásairól egy
könyvet is teleírhatnánk. Arról, hogy legtöbbször miért káros a
gyereknevelésben. Ha viszont a gyerek minden nap fáradt lenne az iskolában
azért, mert éjszaka is számítógépén vagy mobiltelefonján játszana, akkor
letilthatnánk a wifi-ről egy időre. Ezt azonban nem nevezném büntetésnek, hanem
csak a csere helyreállításának, amin azt értem, hogy ne kedvezzünk
extrákkal a gyereknek, ha nem érdemli meg.
A gyereknek szüksége van
rád
A gyerekek könnyen
őszinték. Ne szoktassuk hát le őket a becsületes hozzáállásukról azzal, hogy
mindenért büntetést kapnak. Jól teszed, ha időnként meg is kérdezed, hogy van-e
valami, ami a lelkét nyomja. Biztosítsd arról, hogy ha elmondja, nem fogod a fejére
olvasni, újra és újra felemlegetni azt, amit tett. Így sem lesz könnyű dolga,
hogy elmondjon valamit, amit szégyell!
Ha megtartod a gyerekkel
a jó kapcsolatot, ami azt is elviseli, hogy őszintén elmond neked valami
kellemetlen dolgot, akkor hozzád tud majd fordulni akkor, amikor valamilyen
szerinte megoldhatatlan helyzetbe kerül. Ilyenkor nagy szüksége lehet majd rád,
és sokkal jobb, hogy egy felelősségteljes személyre, rád támaszkodhat.
Valami alig ismert, laza haver tanácsait megfogadva esetleg még nagyobb bajba
is kerülhetne.
Amit kevés szülő tesz meg
Szeretnéd megtartani,
vagy növelni az őszinte gyerek beléd vetett bizalmát? Ahhoz majdnem elég
egyetlen dolog. Amikor te hibázol vele kapcsolatban, akkor jelezd, hogy
helytelenül viselkedtél, és kérj tőle elnézést. Sok szülő azt hiszi,
hogy ezzel csökken a tekintélye, pedig ez fordítva igaz.
Ha azt tapasztalja, hogy
anya és apa is belátják, ha hibáznak, akkor ő sem ragaszkodik majd „vélt
igazságához”. Az őszinte gyerek belátja majd, hogy tévedett valamiben, és nem
kell eltitkolnia azt sem, ha véletlenül vagy szándékosan komolyabb hibát vét.
Forrás: www.gyerekneveles.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése