Idén szinte már lemondtunk arról, hogy együtt legyünk, de
végül magányosra sikerült húsvéti ünnepek, egyedül eltöltött anyák napi vasárnap
után, ez a nap már lehet a családé. Gyermeknap van. 2020-ban ez a nap, talán
nem is csak a gyermekekről szól. Még itt vannak az online csatornák ünnepei is,
de már egyre több nagyszülő öleli magához unokáit, anyák és apák keresik a
valóságos életben, és a nem virtuális családban is gyermekeik kedvét. Még
megfontoltan, óvatosabban, de már sok család együtt rajong gyermekiért.
Idén ez a nap pünkösd
ünnepe is, és bizony, már csak e miatt is, más ez a nap, mint a többi. A
csendes eső, mint ha még mindig azt szorgalmazná, maradjunk otthon, de ez a nap akkor is más, mint a többi.
Az ünnepet először Törökországban tartották meg 1920-ban. Magyarországon
1906-ban tartotta meg első Gyereknapját az Országos Gyermekvédő Liga, és ezzel
a II. világháborúig tartó hagyományt teremtett megalapozva azt, hogy 1953-tól
június első vasárnapján, később minden év május utolsó vasárnapján ünnepeljük a
gyermekek napját, illetve a Nemzetközi Gyermeknapot.
A gyermek olyan, mint a tükör, mint a visszhang, azt adja
vissza, amit kapott, bár bizonyára, mint az élet minden terén, itt is
akadhatnak kivételek, de ha jól csináljuk, magunkat szerethetjük bennük.
Egyetlen dolgunk van, ma is, életünk többi napján is, úgy együtt lenni velük,
hogy érezzék, itt vagyunk, valóban velük, igazán értük.
Ahogy Weöres Sándor írta, „Egyetlen ismeret van, a többi
csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Jövőnk a gyermekeinkben
van. Nem számít, mekkora a gyermekünk, ő volt baba, volt kacagó kisgyermek, és
bár megnő, továbbra is a mi kislányunk, a mi kisfiunk marad. A szülő számára ez
a kapocs nem változik, az érzés kitartó, türelmes és örök.
Gyereknek lenni jó, és ha valóban az, felnőtté válni is
gyönyörűség. Kezükbe tettük le a sorsunkat. Szeressük, tiszteljük
gyermekeinket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése