Közösségbe. De melyikbe?
Visszatérés a közösségbe. No de melyikbe? Közösség szavunk használata bővül. Korábban a közösség szó az azonos érdeklődésű, azonos érdekeket vagy értékeket valló emberek csoportja volt. Ilyen érdekközösség az osztályközösség és értékközösség egy vallási csoport. (vagy akár a Nyíregyházi Babaklub is). Volt nagy közösség és kisközösség. Azután egyre több közösség lett. Ahogy ritkultak a természetes közösségek, úgy szaporodtak a kvázi közösségek, s ezt a szó jelentéskörének bővülése is mutatja. A civil rádiózást elkezdték közösségi rádiózásnak nevezni. Ebben még van valami, hiszen valóban kisebb közösségek érdekében, hangján szól. Megszületett a közösségi újságírás fogalma is, utalva arra a modern kori jelenségre, hogy ma már mindenki újságíró lehet, akinél van egy mobiltelefon, s jó pillanatban vesz föl és továbbít valamilyen fontos információt. Amikor a tömegközlekedés elnevezése közösségi közlekedés lett, már mindenki érezhette, hogy a közösség szó jelentése végletesen kitágult.
A szó jelentésfejlődésének legújabb állomásához érkezett, amikor -i képzős melléknévi változata önálló főnévvé vált. Ekképp: közösségi. Ebben a formában: Mi újság a közösségin? Fenn vagy a közösségin? Ezzel a különböző kapcsolatkezelő, kapcsolattartó portálokra utalnak. Ezek a közösségik, azaz közösségi portálok az ember egyik legősibb törekvésésére játszanak rá: a társ, társak utáni vágyra, arra az érzésre, hogy kíváncsiak vagyunk ismerőseink mindennapi világára. Furcsa, de bizony érthető, hogy a semmitmondó jelzések, beszélgetések világa alapvető emberi igényt elégít ki. A modern eszközök jóvoltából az örök jelenben érezheti magát a közösségi oldal aktív résztvevője. Ennek nyelvi tünetei az „állapotjelző posztok”: Ebédelek, Futottam 8 és fél kilométert, Táborban vagyok, Elkészült a vacsora, Matekot tanulok. – A pillanatnyiság netnyelvi mondatbevezetője lett „Az érzés…” formula. Folytatása leginkább egy „hogy” vagy „amikor” kötőszóval kezdődő mellékmondat. Példák: Az érzés, amikor megérzed a suli illatát, Az érzés, hogy beleharapsz egy almába, és nincs íze.
Némi grammatikai hiány, mely közösségi hiányt is jelez. A pillanatnyiság közösségeinek korszakába léptünk.
A nyolcvanas évek nagy értelmiségi beszédtémája volt a közösség, illetve annak hiánya. Az okot a politikai rendszerben látták. Eljött a rendszerváltás, sorra alakultak a közösségek. Az informatika világa megsokszorozta a közösségalakítás lehetőségeit. Ma már nonstop (online) valódi és virtuális közösségek egész hálózatában vagyunk, s mintha jóval több lenne a kváziközösség, mint a valóságos, az „ötérzékes”. Egy társadalomkutató nemrég úgy vélte, vége a kőegyetemnek, a jövő a virtuális egyetemé. Szerintem nincs igaza. A valódi közösségek léte antropológiai igényünk. Alkotásuk, alakításuk csak rajtunk múlik. Nem helyettesíthetők. Másra nem mutogathatunk.
Forrás: https://folyoiratok.oh.gov.hu/
Június 5-én 10 órakor ismét vár benneteket a Nyíregyházi Babaklub!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése