Óvodai beilleszkedés - Milyen nehézségei lehetnek a gyerek beszoktatásának?
Óvodás korban óriási változásokon megy keresztül a test és a szellem egyaránt, hiszen a kisgyerekek elkezdik megismerni, felfogni a világot és annak működését. Sajnos azonban ez nem olyan egyszerű számukra, mint ahogyan mi azt elképzeljük, hacsak nem emlékezünk vissza a saját gyermekkorunk gondjaira. Szakértőnk, Sebestyén Kata szakedző, gyermeksport szakértő cikkét olvashatjátok!
Az első 6 év meghatározó
A 70-es években a felnőttek nem fektettek ekkora hangsúlyt az óvodáskori képzésekre, mint manapság, pedig már ismert volt a gyermekpszichológia tudománya. Volt már sportfoglalkozás óvodásoknak, és többnyire hivatalosan használták is ezeket, de – ahogyan a közmondás is mondja – „mindenki magából indul ki”, és ez az akkoriban dolgozó óvónőknél is gyakran így volt. Azok az óvónők többnyire a világháború utáni időszakban voltak kisgyerekek, és ebben az időszakban nem éppen az óvodások lelki világának megfejtése és kutatása vagy testi fejlődésük volt a legfontosabb társadalmi probléma.
Hiába tanulták meg az óvónő képzőben, hogy mit hogyan kellene már az új oktatási szisztéma szerint tanítani, ettől függetlenül behozták önmagunk stílusát, az otthonról tapasztaltakat a munkájukba is. El-elcsattant egy-két pofon, egy-egy „fejbólintás”, stb. és én azt vallom, hogy ezzel nem is volt nagy gond, hiszen többnyire ebből tanultak (tanulnak) a gyerekek igazán, ahogyan anno én is. A probléma azonban ott kezdődött, hogy nagyon kevesen látták be, hogy egy gyermek életének első hat éve meghatározó lesz az egész további életére, és hogy ami kimarad, vagy rosszul rögzül, az nem biztos, hogy később pótolható lesz. Sőt, biztosan nem lesz az.
Amikor a gyerek 3 évesen óvodába kerül, nagy változást hoz ez a piciny életébe. Ha otthon volt 3 éves koráig az édesanyjával, akkor még nehezebb dolga lesz idegenek között az óvodában, de sokszor a bölcsődében szocializálódott gyerekeknek is óriási változást hoz az óvodai közeg.
Manapság többféle óvodai csoport létezik. Vannak a homogén (egykorú gyerekekből álló) csoportok és a vegyes csoportok, amelyekről ritkán hallani csupa jót. A homogén csoportok többnyire egyidős és ez által együtt egyforma ütemben fejleszthető gyerekekből áll. Persze, hogy ott is vannak különbségek közöttük, de nem akkorák, mint egy igazi vegyes csoportoknál. A homogén csoportban együtt tanulhatják a gyerekek az alapvető mozgásformákat, ugrásokat, gurulásokat, szem-kéz koordinációs feladatokat egy viszonylag lassú tempóban, amely ritmusa mindig megfelelő az életkoruknak. Ez jó, mert így együtt fejlődik a csoport, nem lesznek közöttük nagy különbségek.
Nagyok a különbségek
A vegyes csoportba kerülés azonban nagyon nagy változás egy 3 éves számára, ahol sok esetben olyan gyerekekkel van egész nap, akik már szinte iskolaérettek, hiszen sokan közülük – és ma már ebből van a több – a hetedik életévük betöltése után mennek csak iskolába. Ekkor a legkisebbek belecsöppennek egy olyan közegbe, ahol még nem is nagyon értik, hogy mi zajlik körülöttük. Rend, alkalmazkodás és főként gyors, sok és új információk. Először szinte feldolgozhatatlan számukra az a sok inger, ami éri őket. Hatalmas különbségek vannak a mozgásukban is. Ég és föld egy 3,5 és egy 7 éves gyerek mozgáskultúrája. A kiscsoportosok szinte még csak bukfencezni tanulnak, az iskolába készülő nagycsoportosok pedig már egy két perces mozdulatsort is képesek elsajátítani.
Egy jó óvodapedagógusnak van koncepciója a beszoktatáshoz
Bevallom őszintén, én nagyon féltettem a kisfiamat, amikor bekerült a 7 éves nagyfiúk és nagylányok közé egy közel 30 fős vegyes csoportba. Nagyon döcögősen indult az év eleje, és szinte csak negatív tapasztalatom volt a rajta történt változásokkal kapcsolatosan. Egyvalami éltetett, és ez a valami nem engedte, hogy drasztikusan lépjek, és ez pedig az volt, hogy a gyerek nagyon szeretett óvodába járni. Ha lassabban is, mint a többiek, de elkezdte felvenni a csoport ritmusát. Persze közben számtalan csalódás érte, de ő mégis ragaszkodott a csoportjához és az óvónőihez. Az első év második felére pedig teljesen „beszokott”. Megszokta azt, hogy ő kisebb és sokszor nem úgy sikerülnek a dolgai, mint ahogyan a többieknek, de idővel a többiek is megismerték, megszerették és elfogadták őt úgy, ahogy van. Ehhez természetesen a kulcs egy kiváló óvodapedagógus, aki ezt koordinálja.
Egy jó óvodapedagógusnak kell, hogy legyen koncepciója arra vonatkozóan, hogyan szoktatja be a kicsiket a nagyokhoz és fordítva. Először is a legfontosabb, hogy a nagycsoportosok már „belenevelődnek” abba és megszokják, hogy minden évben újabb és újabb kicsik csatlakoznak a csoporthoz, hiszen egykor ők is kicsik voltak. A nagyok sokkal több feladatot kapnak és büszkék arra, hogy ők már egyedül öltöznek, egyedül pakolnak. A nagyok tornaórán is nehezebb és több feladatot kapnak és büszkék arra, hogy nekik kell segíteni a kicsiknek, akár a feladatok végrehajtásában, mert ők már nagyok.
Fontos a játék és a jutalmazás
Egy jó óvodapedagógus rávezeti őket arra, hogy ők is tanítsák a kicsiket és egyfajta segéd óvónői szerepre hatalmazzák fel őket, Ők pedig felakarnak nőni ehhez a feladathoz. Egy vegyes csoportban mindig kell, hogy legyen külön foglalkozás, ahol ők már komolyabb és nehezebb játékokat játszhatnak és az is jól esik nekik, hogy a kicsiknek nem mindig engedélyezett az, amit ők csinálhatnak.
Fontos, hogy mindig legyenek közös játékok is, hiszen a közös élmény hozza őket közel egymáshoz, így a közös körjátékok, a közös mondókázás, a bábszínház, ahol ők adhatnak elő a kicsiknek összekovácsolja a csoportot. És a csoport így lesz kerek. A vegyes csoport egysége akkor lesz látványos, amikor délután ez a szerep játék már magától működik, amikor a nagyok úgy érzik, hogy a kicsikkel jóban lenni, a kicsiknek segíteni „felnőtt dolog”.
Nagyon lényeges a jutalmazás, amit nem feltétlenül folytonos tárgyi ajándékozással kell elképzelni. A kisfiam óvodapedagógusa bevezette a „tündérkő rendszert” ami annyit jelent, hogy van a csoportnak egy nagyobb darab kavicsa, amin egy tündér matrica díszeleg. Ezt a legügyesebb vagy a legszorgalmasabb kapja meg nap mint nap. A tündérkövet minden reggel vissza kell hozni és azt bárki megkaphatja, aki arra érdemes a csoportból. Ez is egy játék, amit a gyerekek nagyon komolyan vesznek ezért ez is motiváló tényező lehet a vegyes csoportban mind a kicsinek, mind a nagynak egyaránt.
Összegezve az én véleményem az, hogy nem szabad félni az óvodai beilleszkedéstől, de figyelni kell arra, hogy gyermekünk hova kerül, és hogy ott hogyan fejlesztik, kezelik, nevelik. Ha érezzük, hogy nem érzi jól magát vagy nem fejlődik sem a tudása, sem a mozgáskoordinációja, azonnal lépjünk, változtassunk. Ne várjuk meg, míg 5 és fél évesen kimondják, hogy sajnos a gyerek nem iskolaérett, hiszen ez – kemény ezt kimondani, de - gyakran életre szóló problémát okozhat, de erről legközelebbi írásomban olvashattok.
"Nem azért kell a gyereknek sportolnia, hogy élsportoló legyen belőle" - Interjú Sebestyén Kata szakedzővel
A szülők többsége már óvodáskorában elvinné a gyerekét mozogni, de fogalma sincs, hogy milyen sportra. Nagy a dilemma, hogy vajon illik-e az a sportág a gyerekhez, amit választ neki a szülő? Vajon alkatilag alkalmas lesz rá a későbbiekben? Árt-e az óvodáskori sportolás a 6 éven aluli gyerekek szervezetének, lelki világának? Sebestyén Kata szakedző, gyermeksport szakértővel beszélgettünk a témáról.
Forrás:https://www.femcafe.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése