Aranyosi Ervin: A gólya három kívánsága
Tudod mitől jó a kedvem?
Mert egy mesés tóra leltem!
Aranyhalak úsznak benne,
bár csak mind az enyém lenne!
Volt is három kívánságom,
hadd nyaraljak itt a nyáron,
tudjak mindig halat fogni,
s ne kelljen érte nyafogni!
Teljesüljön, csak ezt kérem,
add meg nekem jótündérem!
Benedek Elek: Hangverseny
Egyszer egy kutyának mi jutott eszébe?
Ej, huj, ej, huj, mi jutott eszébe!
Gazdáját megunta, hűtlenül elhagyta,
S felcsapott művésznek, fel ám az ebadta.
Hirdették újságok, hétöles plakátok:
Ilyen híres művészt a világ nem látott:
Magas C-ét kivágja, de sőt még a H-át is,
S szép lágyan pengeti hozzá a gitárt is.
Hej, Állatországban lett nagy riadalom!
A jegypénztár körül szörnyű sokadalom!
Keltek a biléták dupla, tripla áron,
Akár a marhahús a pesti vásáron.
Páholyok, zártszékek csordultig megteltek,
Még egy pesti színház sem lehet megteltebb.
S mi pesti színházban csak nagy ritkán esik,
A királyi páholy sem maradt üres itt.
Újságok nem győzték felsorolni másnap
Nevét, rangját, címét a sok uraságnak.
Ami nem is csoda, mert mind jelen vótak,
Színház nyitásáig akik meg nem hótak.
Ott volt a Víziló, vízügyi miniszter,
Akit Mackó portás hajbókolva tisztel,
Kinek a sofőrje is olyan úri fajta,
Hogy az orrát merőn az ég felé tartja.
Hosszúnyakú Zsiráf, hosszúlábú Gólya,
Mind a kettő nagy úr, bár nincs autója,
S Elefánt nagysága, tollas kalapjával,
(Közbe legyen mondva: adós az árával)
Hát Kecske kisasszony, milyen szendén lépdel!
(Nem ült még egy sorban ennyi úri néppel).
Bezzeg Mopszli úrnak büszke a tartása,
Hogyne, mikor ő a művész úr kartársa.
És a többi s többi, írták az újságok,
Kihagytak temérdek hölgyet, uraságot,
Kakasülő népét észre sem vették,
Pedig ők magukat folyton billegették!
Az Ökör téns úr is, haj, kifelejtődött,
Pedig egész este rekedésig bőgött.
Kimaradt a Ló is (hej, hogy nyihaházott!)
Róka úr is szintén, pedig hogy újrázott!
Hej, kutya-kutyánszki, mondanom se kén tán,
Hogy a művész urat ünnepelték méltán.
Fényesen sikerült minden egyes száma,
Aki el nem hiszi, hát járjon utána.
Csoóri Sándor: Mitugrász
Papucs-anyó öreg már,
öregebb, mint hat szandál.
Tipeg, topog, totyorász,
nem húzná föl Mitugrász.
Mitugrásznak csizma kell,
kiverve rézszögekkel.
Dehogy csizma – gólyaláb,
nem adja ő már alább.
Csukás István: A bűvös virág
Ha szereted viszont szeret
Ha mosolyogsz, ő is ám!
Ha bánat ér, megosztozik
Szegény szíved bánatán.
Cirógatod, megcirógat
Becézgeted, örül ám,
Szíved örül, lelked röpül,
csodálatos illatán.
Orvosság ez minden bajra
Gondot s a bút űzi ám!
Szíved-lelked meggyógyítja,
míg merengsz az illatán!
Donászy Magda: Almaszedés
Három kislány almát szed,
egyik kisebb, másik szebb,
nótázik a legkisebb,
mind a három almát szed.
Délig szedtek száz egyet,
három puttony megtellett,
Napnyugtáig még százat,
három kislány elfárad.
Gazdag Erzsébet: Hol van a nyár?
Kati, kató, katibogár,
mondd meg nekem: hol van a nyár?
Ott, hol a fülemüle,
fagyalbokor közepébe,
nádirigó víg sípjában,
patak csobogó fodrában,
búzavirág kék szemében,
ezüsthalak pikkelyében.
Ott trilláz a réti fűben,
egy kis tücsökhegedűben.
Göncölszekér rúdja mellett
csillagökröket terelget.
Égen-földön megtalálod,
ha az erdőt, mezőt járod.
Gyurkovics Tibor: Tintapaca
Kis kalicka, nagy kalicka,
abban lakik Irka Rita,
ott ír, írogat levelet,
hogy én már hazamehetek.
Orra naív, füle naív,
engem Tintapacának hív,
ha a papírra leejti,
én vagyok az és más senki.
Nagy orrom van, kék szemem,
kék derekam, kék fejem,
csillag vagyok, duzzadok,
gondolok, amit akarok,
gyémánt vagyok, ökörszem,
bánat se vagyok, öröm sem,
de derült kék ég vagyok,
paca vagyok – én vagyok.
Irka Rita levelet ír,
hívogat, mint a gólyahír:
Gyere Haza
Tinta Paca!
Móra Ferenc: Sétálni megy Panka
Sétálni megy Panka a búzamezőbe,
pillangós papucsba, hófehér kötőbe.
Dalolgatva ballag egyes-egymagába-
virág-testvérkéi, vigyázzatok rája!
Simulj, puha pázsit, lába alá lágyan,
fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!
Légy a legyezője, te lapu levele!
Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele!
Búzavirág-szeme mosolyog reátok:
nevessetek vissza rá, búzavirágok!
Kakukkfű az útját jó szagoddal hintsd be,
bújj el lába elül, szúrós királydinnye!
Ha a dűlőúton szegényke kifáradt,
szagos fodormenta, te vess neki ágyat!
Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel,
szelíd széki fűvek csillag-fejetekkel!
S őre a mezőnek, szép jegenye-nyárfa,
te vigyázz reája, csöndes legyen álma!
Nemes Nagy Ágnes: Mi van a szobában?
Az asztal
A szobában van az asztal,
leterítve szép damaszttal.
Ő a kedves, ő a jó,
ő mindenre kapható.
Lehet rajta inni, enni,
leckeírás neki semmi,
építek rá hidakat:
ő a víz a hid alatt.
Autó járja? Vígan állja,
ő a pálya, ő a pálya.
Egy baj van csak: bármi kedves,
lombfűrésztől ideges lesz.
A szék
A szobában van a szék.
Nem mondom, hogy csodaszép.
Vén a támla, lóg a karfa,
mintha volna gyönge mancsa.
Az igaz, míg kicsi voltam,
ha nem látták, ráugortam,
a karfáján lovagoltam,
de akkor még buta voltam.
Most sajnálom, ha morog,
nyikorog és nyiszorog –
Olyan, mint egy barnamedve,
főleg este, főleg este.
Az ágy
A szobában van az ágy,
és az ágyban van az álom.
Párna úszik nagy folyón,
máris túl van hét határon.
De ez mégsem uszoda:
lombokból a kupola.
És a lombos kupolában
hét majom, hét majom
ugrál fenn az ágakon,
lomb között, gally hegyén,
úgy cikáznak, mint a fény.
Aztán hosszú karjukon
lógnak – hét arany majom! –,
mintha hét kövér füge
lóbálózna fönn az ágon –
de ne hidd el, ez csak álom.
A szekrény
A szobában van a szekrény,
mint a vár, mint a vár!
Rajta széles, régi zár.
Bent magasra tornyosodva
félsötétben polca, odva
mindent, mindent rejteget!
Rémeket? Ingeket!
Ingek csücske, mint a zászló,
minden reggel integet.
Egyszer belebujt a macska,
cirmos macska, szép, komoly,
ült bent, mint egy vén bagoly;
irigyeltük, kizavartuk
mérgesen,
hogy mer ő a várba ülni,
szemtelen, szemtelen!
A lámpa
A szobában van a lámpa,
hogy ragyog, hogy ragyog!
Mert a lámpák boldogok.
Mintha mindig mondaná:
villogok, villogok!
Rokonaim odakint a
csillagok.
És?
És mi van még a szobában?
Hát a fal, hát a fal!
Visszaüt, de eltakar.
Úgy vesz széles tenyerébe,
mint a cinkét tartja fészke,
de a cinke ül maga,
nincsen neki ablaka;
én kinézek a szobából,
mint a pásztor a subából
nézdegél.
Az se baj, ha fúj a szél,
fúj a szél.
Osvát Erzsébet: Barka
Kölyökcica barka,
bársonybunda rajta.
Nincsen farka, karma.
Szellő cirógatja,
fényes, fürge esőcseppek
nevelik fel nagyra.
Weöres Sándor: Volt egy szép ládika
Volt egy szép ládika,
Nőtt benne egy almafa,
Én azon az almafán
Dinnyét szedtem délután.
Nagyot ugrott Sárika,
Beszakadt a ládika.
Zelk Zoltán: Fölkeltek a madarak
Hamarabb
Mint a Nap
Fölkeltek a madarak.
Hajnali
Ég alatt
Elfütyülik álmukat.
Elmondják
álmukat,
Meglebbentik szárnyukat.
Lebbentik
Szányukat,
Fáról fára szállanak.
Keresik
Hol akad
Reggelire jó falat:
Egy falat,
Két falat,
Kukacok és bogarak.
Mire fölkél a Nap,
Jóllaknak a madarak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése