Legyél következetesebb, legyél szigorúbb, legyél engedékenyebb, legyél előrelátóbb, ne hagyd sírni, hagyd sírni, ne etesd annyit, túl vékony ez a gyerek, túl komisz, túl pimasz, túl visszahúzódó, túl agresszív… A kéretlen tanácsoknak se szeri, se száma.
Anya legyen a talpán, aki képes mindezt a megjegyzés – tömeget egészségesen feldolgozni. Sokszor egyébként is tanácstalan az ember, mert fogalma sincs éppen miért sír, miért nem eszik, miért nyűgös az a gyerek, és akkor érkezik a feketeleves. A sok kéretlen tanács.
És akkor azt érzi az ember, hogy rajta kívül mindenki tudja, mi a baj. Mi a baj az ő gyerekével. Miért sír, miért hisztis, miért ilyen meg olyan. Túlságosan elkényezteti, túlságosan szigorúan bánik vele, engedékeny, túl szereti vagy egyik sem, mert a százhuszadik dolgot nem csinálja jól.
Tudja mindenki, még az is, akinek nincs gyereke. Sőt. Ő osztja meg leglelkesebben gyermeknevelési tapasztalatait, persze negatív felhanggal. Az esetleges építő kritika helyett földbedöngölően kellemetlenül.
Tudja, akinek van gyereke, de másképp csinálja és meggyőződése, hogy az a jó, az egyedüli jó, és ezt meg is osztja veled. Nem kérdezték ugyan, de elmondja, hogy miért úgy kell, hol hibázol, hol rontod el.
Tudja, aki csak fél füllel van jelen, nem ismer és egyébként is éppen krumplit vesz, de szól, hogy sír a gyerek – ha te nem hallanád – úgyhogy csinálj valamit, ő például azt tanácsolja, hogy…
És a sok segítő szándékú „tanácsadó” közül nincs egy sem, akinek eszébe jutna megtartani a bolt ajtaját, hogy könnyebben áttolhasd rajta a babakocsit, hogy megkérdezze: hogy vagy és valóban segíthet-e valamiben?
Hogy azt mondja, milyen jól csinálod, és ne búsulj, ha valami nem úgy sikerül, mert annak idején neki is pont ilyen nehéz volt, és, hogy fog ez menni!
Hidd el, fog ez menni!
Forrás:https://www.anyajajj.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése