2021. június 8., kedd

Béres Alexandra – Nagyon hiszek a gyerekekkel való beszélgetés erejében



Béres Alexandra fitness világbajnoknőnk ma már két kislány édesanyja. Ha valaki ő biztosan tudja, hogy érdemes a legkisebbeket még időben rávezetni az egészségtudatos életmódra, a mozgás szeretetére, és a helyes táplálkozásra. Persze ez senkinek nem megy egyik pillanatról a másikra, kudarc bizony akad bőven ezen a kissé rögös úton, de Szandra most számos ötletet, tanácsot, trükköt mutat, amelyek működhetnek. Nem szabad azonban elkeseredni, ha nem sikerül egyből megetetni a gyerekekkel azt a brokkolit, a türelem és a következetes szülői magatartás mindig jó irányba mutat.

Sok kisgyermekes anyuka szeretné, ha csemetéje minél többet mozogna és szeretné is azt a mozgásformát, amit csinál. Hogyan indítsuk el őket ezen az úton, hogyan szerettessük meg velük a mozgást?

Úgy gondolom, hogy bizony ez a mai kor egyik jelentős problémája. Sok szülőnek okoz gondot, hogy rávegye a kisgyerekét arra, hogy mozogjon. Már egészen pici korban érdemes elkezdeni aktívan játszani a gyerekekkelEz lehet akár egy játszótéri mozgás, foci, bicikli bármi, de kapcsolódjon be a szülő is. A gyerekek pici korukban még nagyon szívesen szaladnak, játszanak, ha esetleg valami oknál fogva valaki nem szívesen mozog, akkor érdemes utánajárni, hogy mi lehet a személyiségében az a gát, ami miatt ez kialakult. Sokszor a kudarctól, az ügyetlenségtől, a társas dolgoktól való félelem mozgathatja, építheti fel ezeket a gátakat, amelyeket egyébként nagyon könnyű feloldani, de előfordulhat, hogy szakember segítségét kell kérni.

A későbbiekben a nagyobbacska gyerekeknél már komolyabb ellenállásba ütközhet a szülő. Nehéz a gyerekeket kimozdítani otthonról. Én úgy gondolom, hogy borzasztó nagy felelősség számunkra, szülők számára, hogy lehetőséget biztosítsunk a gyerekeknek. Én nagyon hiszek a beszélgetések erejében.

Rendben, ha ehhez nincs kedve, akkor mi az, amihez lenne, mert valamit választani kell.

A gyerek pedig sokszor megmondja, megmutatja a helyes irányt. Ha több lehetőséget biztosítunk – ami tudom, hogy fárasztó – mert akkor el kell őt oda vinni, mégis ezt a megoldást javaslom, mert így hamar kiderül, mihez is lenne kedve valójában és miben ügyes.

Azt már a legelején fontosnak tartom megbeszélni a gyerekekkel, hogy ha valamit elkezdünk, akkor azt legalább 1, de inkább 3 hónapig végig kell majd csinálni. Lehetnek motiváló tényezők, hogy mi fog akkor történni, ha a kicsi kitart(mindenki maga tudja, mivel motiválható leginkább a kisgyereke),  de nagyon fontos, hogy ebben az időszakban ne hagyja abba, mert az első néhány alkalommal még nem lehet igazán sikerélménye, maximum jól érezheti magát. Sikerélménye akkor lesz, ha már picit beletanult az adott sportmozgásba.

 

A gyerekek hajlamosak időnként azt mondani, hogy ma bizony nem szeretnék edzésre menni, és nagyon nehéz ebből az állapotból kimozdítani őket. Mi lehet ennek az oka?

Ezeknek a próbálkozásoknak nem szabad felülni, mert ha csak egyszer engedünk, akkor ezt mindig meg fogja próbálni. Tehát ahhoz következetesen ragaszkodnunk kell, amit az elején megbeszéltünk vele. Fontos, hogy ilyen esetekben ne legyen rossz érzésünk, ne azt érezzük, hogy ráerőltetjük, hanem ragaszkodjunk ahhoz, amit az elején megbeszéltünk vele. Mert az életben is, akkor taníthatjuk meg jól a dolgokat, ha elvárjuk, hogy valamit végigvigyen, mert csak így fogja tudni már felnőtt emberként is elvégezni a feladatait.

Mi tegyünk, ha konkrétan tudjuk, hogy egy kudarcélmény az oka annak, hogy a kisgyerek nem szeretne többé az adott edzésre járni?

Igen, mindenképpen különbséget kell tenni, a ’nem akarás’ miértjei között. Ha kudarc érte a kisgyereket egy korábbi edzésen, foglalkozáson, az egy nehéz pillanat, nehéz is feloldani. Előfordulhat, hogy nem is sikerül. Fontos a szülő szerepe, hogy megpróbálja valahogy oldani a gyerekében a félelmet, hogy megértse, mi történ a kicsiben, mi okozta ezt a törést. Lehet, hogy ez egy könnyen kezelhető pillanat, megbeszéljük vele, megállapodunk valamiben és ahhoz tarjuk magunkat. Például, elmegy még néhányszor és aztán újra átbeszéljük közösen, hogy akkor mit gondol.  Ha továbbra sem változik az álláspontja, lehet, hogy érdemes valamilyen más mozgásformát keresni a számára, amiben inkább örömét leli.

Kicsit beszéljünk a helyes táplálkozásról is. Minden szülő szeretné, ha a gyereke a csoki helyett inkább a gyümölcsöt választaná, de erre bizony egyáltalán nem könnyű rávenni őket. Létezik olyan trükk, ami ösztönző lehet?

Van egy nagyon jó módszer erre az esetre. Ahol a kisgyerek éppen játszik, ott  kell a keze ügyébe tenni valami olyat, amit szeret. Mondjuk, ha szeret egy almát, akkor felvágjuk az almát gondosan kicsi kis szeletekre, hogy könnyen meg tudja enni. Tegyünk mellé egy kis kápia paprikát ugyanúgy felszeletelve, helyes kis falatokra. Az a tapasztalat, hogy ha a gyerekek valamit elkezdenek enni, akkor általában a körülötte lévő dolgokat is megkóstolják.

Ebben a korban azt gondolom, hogy nem szabad megkérdezni őket, kérnek-e például egy almát, mert erre a válasz legtöbbször az, hogy: NEM.

A főétkezéseknél is ez lehet a helyes út. Nem kell feltétlenül megkérdezni egy kicsi gyerektől, hogy kér-e tökfőzeléket, hanem amit szeret – például a fasírtot – az mellé egy másik kicsi tálkában tegyük oda a tökfőzeléket és még rágcsálnivalót, mondjuk uborkát. Legyen többféle választási lehetősége, akkor a főzeléket is meg fogja kóstolni.

Ez nem rossz módszer, bár az én gyerekeim tányérja szélén rendszeresen ott sorakoznak az általuk nem kedvelt falatok. Egyszerűen kiválogatják, és félre teszik, amit nem szeretnek…

Nem baj, ilyen könnyen előfordulhat, egy hónappal később újra érdemes megpróbálni. Nem szabad magunkban eldönteni, hogy ők ezt nem szeretik, főként nem szabad előttük kimondani, ezt tanulják meg ugyanis a leghamarabb: hogy nem szeretem ezt vagy azt az ételt.

Szandi, az ember azt gondolná, hogy a ti életetekben ilyen nem fordulhat elő, hiszen tudatos sportolóként, az egészséges életmód elkötelezettjeként neked nem jelenthet gondot a gyerekeid egészséges életmódra való szoktatása. Vagy tévedek?

Természetesen az én gyerekeim is próbálgatják a kis szárnyaikat. A nagyobbik gyermekem például két éve alig eszi meg a húst. Ennek csak azért nem örülök, mert egy növekedésben lévő szervezetnek jó lenne a vegyes táplálkozás és a fehérje, de nem erőltetem. A türelem ilyenkor nagyon sokat segít. A picinél kifejezetten az édesség volt a probléma. Míg a nagylányom sosem szerette igazán, mert egyáltalán nem is kapott, addig a kicsinek – mivel annyira pici súlyú volt – mindenki mindig kínált egy kis nassolnivalót. Ezt igyekszem úgy kompenzálni, hogy nálunk otthon egyáltalán nincs édesség, viszont ha elmegyünk valahova, akkor megkérdezem őket, hogy kérnek-e süteményt, mert tudom, hogy ami otthon van az a lényeg, az a bázis, és ott minden jó. Innentől kezdve viszont tiltani nem szeretnék semmit, abban nem hiszek. Kóstolják meg az ízeket, ne akkor találkozzanak vele, amikor az egy tiltott gyümölcs, ne serdülőkorukban jelentsen ez majd problémát.

Szandi, te hogyan főzöl otthon? Mindig friss leves, főzelék van az asztalon?

Én nagyon szeretem, ha egészséges ételek vannak otthon, de megmondom őszintén, nem szeretem a túlzásokat. Nagyon sok túlzást látok már magam körül, mindenki a címkéket nézegeti már, amivel nincs is semmi gond, de az arany középút a helyes. Én egy héten öt napon főzök, és kétszer rendelek a saját ételeim közül. Ez nagy segítség nekem, mert sokszor későn érünk haza és akkor nagyon jó, ha van mit megmelegíteni.

A gyerekeknek általában külön főzök, de kezd szépen összeérni ez a dolog. Ma már a kétévesemnek is tudok darabos ételeket készíteni, nem kell feltétlen már csak a főzelék. Abban viszont igyekszem nagyon következetes lenni, hogy fűszeres ételeket nem adok a gyerekeknek, ezeket csak mi esszük a férjemmel. Megkóstolni természetesen megkóstolhatják.

Az asztalra igyekszem mindig idény gyümölcsöket tenni, ezeket pedig általában a piacon vásárolom meg.

Forrás:https://www.anyajajj.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Béres Alexandra – Nagyon hiszek a gyerekekkel való beszélgetés erejében



Béres Alexandra fitness világbajnoknőnk ma már két kislány édesanyja. Ha valaki ő biztosan tudja, hogy érdemes a legkisebbeket még időben rávezetni az egészségtudatos életmódra, a mozgás szeretetére, és a helyes táplálkozásra. Persze ez senkinek nem megy egyik pillanatról a másikra, kudarc bizony akad bőven ezen a kissé rögös úton, de Szandra most számos ötletet, tanácsot, trükköt mutat, amelyek működhetnek. Nem szabad azonban elkeseredni, ha nem sikerül egyből megetetni a gyerekekkel azt a brokkolit, a türelem és a következetes szülői magatartás mindig jó irányba mutat.

Sok kisgyermekes anyuka szeretné, ha csemetéje minél többet mozogna és szeretné is azt a mozgásformát, amit csinál. Hogyan indítsuk el őket ezen az úton, hogyan szerettessük meg velük a mozgást?

Úgy gondolom, hogy bizony ez a mai kor egyik jelentős problémája. Sok szülőnek okoz gondot, hogy rávegye a kisgyerekét arra, hogy mozogjon. Már egészen pici korban érdemes elkezdeni aktívan játszani a gyerekekkelEz lehet akár egy játszótéri mozgás, foci, bicikli bármi, de kapcsolódjon be a szülő is. A gyerekek pici korukban még nagyon szívesen szaladnak, játszanak, ha esetleg valami oknál fogva valaki nem szívesen mozog, akkor érdemes utánajárni, hogy mi lehet a személyiségében az a gát, ami miatt ez kialakult. Sokszor a kudarctól, az ügyetlenségtől, a társas dolgoktól való félelem mozgathatja, építheti fel ezeket a gátakat, amelyeket egyébként nagyon könnyű feloldani, de előfordulhat, hogy szakember segítségét kell kérni.

A későbbiekben a nagyobbacska gyerekeknél már komolyabb ellenállásba ütközhet a szülő. Nehéz a gyerekeket kimozdítani otthonról. Én úgy gondolom, hogy borzasztó nagy felelősség számunkra, szülők számára, hogy lehetőséget biztosítsunk a gyerekeknek. Én nagyon hiszek a beszélgetések erejében.

Rendben, ha ehhez nincs kedve, akkor mi az, amihez lenne, mert valamit választani kell.

A gyerek pedig sokszor megmondja, megmutatja a helyes irányt. Ha több lehetőséget biztosítunk – ami tudom, hogy fárasztó – mert akkor el kell őt oda vinni, mégis ezt a megoldást javaslom, mert így hamar kiderül, mihez is lenne kedve valójában és miben ügyes.

Azt már a legelején fontosnak tartom megbeszélni a gyerekekkel, hogy ha valamit elkezdünk, akkor azt legalább 1, de inkább 3 hónapig végig kell majd csinálni. Lehetnek motiváló tényezők, hogy mi fog akkor történni, ha a kicsi kitart(mindenki maga tudja, mivel motiválható leginkább a kisgyereke),  de nagyon fontos, hogy ebben az időszakban ne hagyja abba, mert az első néhány alkalommal még nem lehet igazán sikerélménye, maximum jól érezheti magát. Sikerélménye akkor lesz, ha már picit beletanult az adott sportmozgásba.

 

A gyerekek hajlamosak időnként azt mondani, hogy ma bizony nem szeretnék edzésre menni, és nagyon nehéz ebből az állapotból kimozdítani őket. Mi lehet ennek az oka?

Ezeknek a próbálkozásoknak nem szabad felülni, mert ha csak egyszer engedünk, akkor ezt mindig meg fogja próbálni. Tehát ahhoz következetesen ragaszkodnunk kell, amit az elején megbeszéltünk vele. Fontos, hogy ilyen esetekben ne legyen rossz érzésünk, ne azt érezzük, hogy ráerőltetjük, hanem ragaszkodjunk ahhoz, amit az elején megbeszéltünk vele. Mert az életben is, akkor taníthatjuk meg jól a dolgokat, ha elvárjuk, hogy valamit végigvigyen, mert csak így fogja tudni már felnőtt emberként is elvégezni a feladatait.

Mi tegyünk, ha konkrétan tudjuk, hogy egy kudarcélmény az oka annak, hogy a kisgyerek nem szeretne többé az adott edzésre járni?

Igen, mindenképpen különbséget kell tenni, a ’nem akarás’ miértjei között. Ha kudarc érte a kisgyereket egy korábbi edzésen, foglalkozáson, az egy nehéz pillanat, nehéz is feloldani. Előfordulhat, hogy nem is sikerül. Fontos a szülő szerepe, hogy megpróbálja valahogy oldani a gyerekében a félelmet, hogy megértse, mi történ a kicsiben, mi okozta ezt a törést. Lehet, hogy ez egy könnyen kezelhető pillanat, megbeszéljük vele, megállapodunk valamiben és ahhoz tarjuk magunkat. Például, elmegy még néhányszor és aztán újra átbeszéljük közösen, hogy akkor mit gondol.  Ha továbbra sem változik az álláspontja, lehet, hogy érdemes valamilyen más mozgásformát keresni a számára, amiben inkább örömét leli.

Kicsit beszéljünk a helyes táplálkozásról is. Minden szülő szeretné, ha a gyereke a csoki helyett inkább a gyümölcsöt választaná, de erre bizony egyáltalán nem könnyű rávenni őket. Létezik olyan trükk, ami ösztönző lehet?

Van egy nagyon jó módszer erre az esetre. Ahol a kisgyerek éppen játszik, ott  kell a keze ügyébe tenni valami olyat, amit szeret. Mondjuk, ha szeret egy almát, akkor felvágjuk az almát gondosan kicsi kis szeletekre, hogy könnyen meg tudja enni. Tegyünk mellé egy kis kápia paprikát ugyanúgy felszeletelve, helyes kis falatokra. Az a tapasztalat, hogy ha a gyerekek valamit elkezdenek enni, akkor általában a körülötte lévő dolgokat is megkóstolják.

Ebben a korban azt gondolom, hogy nem szabad megkérdezni őket, kérnek-e például egy almát, mert erre a válasz legtöbbször az, hogy: NEM.

A főétkezéseknél is ez lehet a helyes út. Nem kell feltétlenül megkérdezni egy kicsi gyerektől, hogy kér-e tökfőzeléket, hanem amit szeret – például a fasírtot – az mellé egy másik kicsi tálkában tegyük oda a tökfőzeléket és még rágcsálnivalót, mondjuk uborkát. Legyen többféle választási lehetősége, akkor a főzeléket is meg fogja kóstolni.

Ez nem rossz módszer, bár az én gyerekeim tányérja szélén rendszeresen ott sorakoznak az általuk nem kedvelt falatok. Egyszerűen kiválogatják, és félre teszik, amit nem szeretnek…

Nem baj, ilyen könnyen előfordulhat, egy hónappal később újra érdemes megpróbálni. Nem szabad magunkban eldönteni, hogy ők ezt nem szeretik, főként nem szabad előttük kimondani, ezt tanulják meg ugyanis a leghamarabb: hogy nem szeretem ezt vagy azt az ételt.

Szandi, az ember azt gondolná, hogy a ti életetekben ilyen nem fordulhat elő, hiszen tudatos sportolóként, az egészséges életmód elkötelezettjeként neked nem jelenthet gondot a gyerekeid egészséges életmódra való szoktatása. Vagy tévedek?

Természetesen az én gyerekeim is próbálgatják a kis szárnyaikat. A nagyobbik gyermekem például két éve alig eszi meg a húst. Ennek csak azért nem örülök, mert egy növekedésben lévő szervezetnek jó lenne a vegyes táplálkozás és a fehérje, de nem erőltetem. A türelem ilyenkor nagyon sokat segít. A picinél kifejezetten az édesség volt a probléma. Míg a nagylányom sosem szerette igazán, mert egyáltalán nem is kapott, addig a kicsinek – mivel annyira pici súlyú volt – mindenki mindig kínált egy kis nassolnivalót. Ezt igyekszem úgy kompenzálni, hogy nálunk otthon egyáltalán nincs édesség, viszont ha elmegyünk valahova, akkor megkérdezem őket, hogy kérnek-e süteményt, mert tudom, hogy ami otthon van az a lényeg, az a bázis, és ott minden jó. Innentől kezdve viszont tiltani nem szeretnék semmit, abban nem hiszek. Kóstolják meg az ízeket, ne akkor találkozzanak vele, amikor az egy tiltott gyümölcs, ne serdülőkorukban jelentsen ez majd problémát.

Szandi, te hogyan főzöl otthon? Mindig friss leves, főzelék van az asztalon?

Én nagyon szeretem, ha egészséges ételek vannak otthon, de megmondom őszintén, nem szeretem a túlzásokat. Nagyon sok túlzást látok már magam körül, mindenki a címkéket nézegeti már, amivel nincs is semmi gond, de az arany középút a helyes. Én egy héten öt napon főzök, és kétszer rendelek a saját ételeim közül. Ez nagy segítség nekem, mert sokszor későn érünk haza és akkor nagyon jó, ha van mit megmelegíteni.

A gyerekeknek általában külön főzök, de kezd szépen összeérni ez a dolog. Ma már a kétévesemnek is tudok darabos ételeket készíteni, nem kell feltétlen már csak a főzelék. Abban viszont igyekszem nagyon következetes lenni, hogy fűszeres ételeket nem adok a gyerekeknek, ezeket csak mi esszük a férjemmel. Megkóstolni természetesen megkóstolhatják.

Az asztalra igyekszem mindig idény gyümölcsöket tenni, ezeket pedig általában a piacon vásárolom meg.

Forrás:https://www.anyajajj.hu