2021. június 10., csütörtök

Anyaként nem létezik privát szféra?



Anya hol vagy?
Anya mit csinálsz?
Anya gyere már?
Anya, kinek van igaza?
Anyaaaaa…

A gyerekek mindenhol ott vannak, mindenről tudnak, mindent éreznek, pláne Veled kapcsolatban.
Éppen leülnél két percre, hogy átfusd a híreket vagy belekortyolnál végre a kávédba, esetleg belenéznél a közösségi médiába, de még fel sem emelted a bögrét, a főcímet se láttad, de máris mindenkinek feltűnt, hogy nem vagy ott. Minden gyereknek. Néha azt érzem, a szomszédénak is.

Mindegy, hogy éppen játszottak, rajzolgattak vagy néztek egy rajfilmet és úgy hitted, most jut egy kis idő a te privát dolgaid egyikére, tévedtél. De hagyjuk a privát dolgokat.
Elmentél mosogatni, bepakolni a mosógépet vagy teregetni. Valakinek mindig hiányzol.

Anyaaaa, hol vagy?

Mintha ezernyi „anyafigyelő” receptor lenne a gyerekeken (kortól függetlenül), ami azonnal bejelez, ha látótávolságon kívül kerülsz. (Mert hallótávolságon úgysem tudsz…)
Az anyafigyelés receptorai tulajdonképpen már babakorban is tökéletesen működnek. Kezdődik azzal, hogy altatod, altatod, azt hiszed, sőt, biztos vagy benne, hogy már alszik, majd lábujjhegyen elhagynád a szobát, még visszanézel, és ő téged néz. Ledermedsz. Mintha mi sem történ volna az elmúlt fél órában, nem altattál, nem daloltál volna. Az anyafigyelő radar bejelzett.

Aztán jön a matrica korszak. Ilyenkor majdnem úgy vagytok, mintha még mindig a pocakodban lenne, annyira egyben éltek. Ha még csak gondolatban jutottál el odáig, hogy felállnál, és egy pillanatra kiugranál a fürdőbe, ő már érzi. Ha lehet, még jobban belebújik az öledbe, és a tudtodra adja: anya, meg se próbáld, még csak ne is gondolj rá! Legalábbis egyedül ne. Ez a matrica korszak igazából elég sokáig eltart, és bizonyos időszakonként újra és újra felerősödhet.

Aztán ott van a már sok mindent meg tudok csinálni egyedül korszak, de azért,mégse mindent, például: anya, kérek vizet, add ide a babámat, autómat, vödrömet (ami ugye 5 centire van tőle, tőled pedig 20 méterre) és mindezt akkor, amikor éppen mosogatsz, hámozod a zöldséget, netán a játszón három szót váltanál egy másik anyukával, vagy mindezt egyszerre.

És próbáltál már fürdeni menni? Na, akkor tudod, hogy hirtelen mindenkinek ott lesz dolga. Mindenkinek ezer és egy kérdése lesz, amit ott és azonnal meg kell válaszolnod, lehetőleg minél alaposabban, tehát nem elég egy igen vagy egy nem, ki is kell fejtened. Kopogás nuku, ilyenkor mindenki rád töri az ajtót, és matatni kezd a kád körül, vagy azonnal veszi a pólóját, hogy ő is most azonnal fürdeni szeretne és már be is csobbant melléd és azonnal szomjas is lesz, úgyhogy úgyis mehetsz ki vízért.

Hiszed, hogy előbb-utóbb eljön azaz idő, amikor hiányozni fog az ezernyi kérdés, amikor visszasírod, hogy nem hallod naponta ezekétszásztizennyolcszor, hogy anya, hooool vaaagy?

Forrás: https://www.anyajajj.hu



Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Anyaként nem létezik privát szféra?



Anya hol vagy?
Anya mit csinálsz?
Anya gyere már?
Anya, kinek van igaza?
Anyaaaaa…

A gyerekek mindenhol ott vannak, mindenről tudnak, mindent éreznek, pláne Veled kapcsolatban.
Éppen leülnél két percre, hogy átfusd a híreket vagy belekortyolnál végre a kávédba, esetleg belenéznél a közösségi médiába, de még fel sem emelted a bögrét, a főcímet se láttad, de máris mindenkinek feltűnt, hogy nem vagy ott. Minden gyereknek. Néha azt érzem, a szomszédénak is.

Mindegy, hogy éppen játszottak, rajzolgattak vagy néztek egy rajfilmet és úgy hitted, most jut egy kis idő a te privát dolgaid egyikére, tévedtél. De hagyjuk a privát dolgokat.
Elmentél mosogatni, bepakolni a mosógépet vagy teregetni. Valakinek mindig hiányzol.

Anyaaaa, hol vagy?

Mintha ezernyi „anyafigyelő” receptor lenne a gyerekeken (kortól függetlenül), ami azonnal bejelez, ha látótávolságon kívül kerülsz. (Mert hallótávolságon úgysem tudsz…)
Az anyafigyelés receptorai tulajdonképpen már babakorban is tökéletesen működnek. Kezdődik azzal, hogy altatod, altatod, azt hiszed, sőt, biztos vagy benne, hogy már alszik, majd lábujjhegyen elhagynád a szobát, még visszanézel, és ő téged néz. Ledermedsz. Mintha mi sem történ volna az elmúlt fél órában, nem altattál, nem daloltál volna. Az anyafigyelő radar bejelzett.

Aztán jön a matrica korszak. Ilyenkor majdnem úgy vagytok, mintha még mindig a pocakodban lenne, annyira egyben éltek. Ha még csak gondolatban jutottál el odáig, hogy felállnál, és egy pillanatra kiugranál a fürdőbe, ő már érzi. Ha lehet, még jobban belebújik az öledbe, és a tudtodra adja: anya, meg se próbáld, még csak ne is gondolj rá! Legalábbis egyedül ne. Ez a matrica korszak igazából elég sokáig eltart, és bizonyos időszakonként újra és újra felerősödhet.

Aztán ott van a már sok mindent meg tudok csinálni egyedül korszak, de azért,mégse mindent, például: anya, kérek vizet, add ide a babámat, autómat, vödrömet (ami ugye 5 centire van tőle, tőled pedig 20 méterre) és mindezt akkor, amikor éppen mosogatsz, hámozod a zöldséget, netán a játszón három szót váltanál egy másik anyukával, vagy mindezt egyszerre.

És próbáltál már fürdeni menni? Na, akkor tudod, hogy hirtelen mindenkinek ott lesz dolga. Mindenkinek ezer és egy kérdése lesz, amit ott és azonnal meg kell válaszolnod, lehetőleg minél alaposabban, tehát nem elég egy igen vagy egy nem, ki is kell fejtened. Kopogás nuku, ilyenkor mindenki rád töri az ajtót, és matatni kezd a kád körül, vagy azonnal veszi a pólóját, hogy ő is most azonnal fürdeni szeretne és már be is csobbant melléd és azonnal szomjas is lesz, úgyhogy úgyis mehetsz ki vízért.

Hiszed, hogy előbb-utóbb eljön azaz idő, amikor hiányozni fog az ezernyi kérdés, amikor visszasírod, hogy nem hallod naponta ezekétszásztizennyolcszor, hogy anya, hooool vaaagy?

Forrás: https://www.anyajajj.hu