Mikor a gyermek nevelése kapcsán egy-egy váratlan jelenséggel szembesülünk, nagyban meghatározza a reakciónkat az, hogy mit tulajdonítunk a viselkedés hátterének. Az ügyetlenséggel kapcsolatban hibát követünk el, ha arra gondolunk, hogy gyermekünk idegesíteni akar minket, vagy valami romboló buldózerként akar mozogni a világban. Ha minden nap kiborul a reggeli tea az asztalra, ha a kicsi mindenben elbotlik, ha a térdéről állandóan lejön a glazúr, ha csúnyák az óvodai rajzai - akkor lehet, hogy olyan tünetet mutat, amire oda kell figyelnünk. Mi állhat az ügyetlenség hátterében?
Mitől lesz valaki ügyes?
Az ügyesség tulajdonképpen a mozgás összerendezettsége, harmóniája, egyfajta grácia a gondolat kivitelezésében. Olyan összetett viselkedés, amely számtalan részképesség meglétét és összehangolását feltételezi.
A mozgás tervezését érzékelésünk látja el információval, vagyis a rendezett mozgáshoz olyan beérkezett környezeti inger kell, amit szemmel, füllel, tapintással stb. hatékonyan érzékelünk. A beérkezett információkat értelmezni is kell, az idegrendszer megfelelő érettsége ennek feltétele - vagyis hiába halljuk jól az oroszlánt, ha macskanyávogásnak értelmezzük, nem fogunk rá jól válaszolni…
A mozgás végrehajtása ismét számos idegrendszeri feltétel esetén lesz pontos és szép, ilyen részképességek például a
- térbeli távolság felmérése,
- térbeli viszonyok felismerése,
- saját testen való kiigazodás, mint tájékozódási pont,
- szem-kéz koordináció összehangolása,
- szem fókuszálása,
- egyensúlyérzet,
- keresztirányú mozgások (pl. indiánszökdelés) megléte,
- finom ujjmozgások,
- és számtalan részképesség összjátéka.
A saját testen való eligazodást segíti a testrészek neveinek ismerete is: pl. köldök-könyök-szemöldök megkülönböztetése, és az ezekkel való mozgásos, éneklős játékok.
A gyermek saját teste a gyakorlópálya a világ térbeli viszonyainak megértéséhez. Olyan ez az egész, mint egy zenekari mű, melyben idegrendszerünk a karmester, és vonósok, fúvósok, meg ütősök kara szolgálja a harmóniát, de ha egy is rosszul játszik, már hamis a melódia.
Nem azért lesz fals, mert kínozni akarják a hallgatót. Mit sem használ, ha naponta elmondjuk, hogy „Milyen ügyetlen vagy!”
Ez a végtelenül romboló kifejezés megnehezíti a szülő-gyerek
kapcsolatot, ami pedig alapja lehetne az újrahangolásnak; ráadásul az
egész gyereket minősíti, nem csak az adott eseményt. Bánjunk óvatosan az ítéletekkel, viszont nyakló nélkül az odaforduló szeretettel és kíváncsisággal a jelenség megértésére.
Milyen idegrendszeri probléma tünete lehet az ügyetlenség?
Ataxia:
Ennél a kórképnél az ügyetlenség a vezető tünet, az akaratlagos mozgások összehangolásának zavara. Figyelmeztető jelei az egyensúly zavara, a dőlés, esés, remegés, hangképzés zavara, szédülés, bizonytalanságérzet. Ha ilyen tüneteket észlelünk a gyermeken, haladéktalanul fel kell keresnünk az orvost, anyagcsere betegség, fertőzés, vagy trauma is lehet a kiváltó ok.
Diszpraxia:
azaz ügyetlen gyermek szindróma. Ebben az esetben az idegrendszer orvosi értelemben ép, önálló kórkép az ügyetlenség. A gyermek az összetett mozgásokat nem tudja megtervezni, kivitelezni, ügyetlen a labdajátékokban, elejti a tárgyakat, nehezen boldogul a gombokkal, nem érzi a teste határait. Gyógytornász és testséma fejlesztés segíthet a bajon.
Figyelemzavar-hiperaktivitás (ADHD), tanulási zavar:
A statisztikák szerint a gyermekek 10-20%-át érinti, a szülő számára szintén az ügyetlenség tűnhet fel, mint első tünet. Valami mindig leborul, apró balesetek érik a gyereket, munkája rendetlen, mozgása diszharmonikus. A bonyolultabb mozgásformák végrehajtása pontatlan.
Jó példa erre a karkulcsolás nehezített kivitelezése, vagy a bal láb keresztbe rakásának nehézsége a jobb láb fölött. Minden ilyen problémára jellemző, hogy az agyi végrehajtásnál, tervezésnél, szervezésnél akad el a folyamat. Az ügyetlenség, a motiváció gyengesége tovább romlik, ha a gyermek nem jut terápiához, illetve ha veszteség éri a családban, ha a kortárs kapcsolataiban nem érzi jól magát, vagy tanulási kudarcai vannak.
A viselkedési zavarok kialakulása ebben az esetben másodlagos, az állandóan emlegetett rossz teljesítménnyel való szembesülés válthatja ki a gyermekben. Ha állandóan az ügyetlenségét emlegetjük, motiválatlanná és magába húzódóvá válhat. Ne szidjuk, hanem keressünk terápiás megoldást, mint pl. az Alapozó terápia, TSMT, INPP, Ayres-terápia.
Túlhallás:
Ez a ritkán említett zavar is lehet oka az ügyetlenségnek. A túlhallás lényegében egy eltérő idegrendszeri működés. Ebben az esetben a gyermek minden őt ért hangingert hangosnak, intenzívnek él meg, és nem tudja ezek közül a számára fontosakat kiszűrni. Az idegrendszer az ingerek sokaságától elfárad, a figyelemzavar itt nem alaptünet, hanem következmény. A túlhalló gyermek mozgás- és beszédfejlődése is elmaradhat a többiekétől, fáradékony lehet, és jellemzően ügyetlen. Gyakori tünet, hogy takarja a fülét, keresi a csöndes zugokat, elbújik – ezek a tünetek autizmus spektrumzavarra is utalhatnak, érdemes utánajárni az okoknak. A túlhallást orvosi diagnosztikai eljárásokkal lehet igazolni.
Szemészeti probléma:
Ebben az esetben az ügyetlenséget a látási információ hiányossága okozza. Ha azt látjuk, hogy a gyermek rendre begyalogol a rózsaágyásba, ha hirtelen romlik a rajzai minősége, hunyorog – a gyermeki szemre specializálódott gyermekszemorvost keressük fel.
Szenzoros integrációs diszfunkció:
Viszonylag új keletű kifejezés: arra utal, hogy a rendellenes működés az érzékelési információk feldolgozásában van jelen, a bejövő ingereket nem tudja időben összeszervezni az idegrendszer. Ez esetben is soknak érzi az ingert a gyermek, de nem csak a hangokat, hanem a világból az agyba érkező ingerek sokaságát. Ennek kapcsán a gyermek félőssé, visszahúzódóvá válhat, vagy esetleg ellenségessé, agresszívvá is. Ilyenkor mindig gondolnunk kell arra, hogy viselkedését nem az alap probléma váltja ki, hanem annak megoldatlansága, a kudarcok, és a környezet negatív visszajelzése.
Csecsemőkori primitív reflexek fennmaradása:
A csecsemőkori reflexek az első egy év során szükségesek a túléléshez, majd ezek a reflexek - jó esetben - leépülnek, és helyüket testtartó reflexek foglalják el. Ha valamilyen zavar kapcsán ezek a reflexek megmaradnak, a későbbiek során „szabotálják” a koordináció kialakulását. Rengeteg felnőtt is küzd ezzel a problémával, anélkül, hogy tudna róla. Úgy érdemes ezt elképzelni, hogy csecsemőkorban ezeket a reflexeinket a mozgásfejlődés során lényegében feléljük – baj akkor van, ha ez nem történik meg, és a reflex makacsul megmarad. Jó példa erre a születéskor felhasznált oldalra fordulási reflex, melyre a császármetszéssel született gyermeknek nincs szüksége, tehát nem „éli fel”.
Amikor csak türelmetlenségről van szó
Végül szólnék arról is, mikor az ügyetlenség a gyermeki türelmetlenségből fakad, és ez valóban nem orvosi probléma. Ilyenkor kérjük meg, hogy lassítson, és amíg nem vált automatikussá a mozdulat, lassítsa le, minden részmozzanatot dolgozzon ki. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy hiába várjuk tőle a szép mozdulatot, ha soha nem mutattuk meg neki. Jó példa erre a kenyérszeletelés – sok szülő nevet a gyermeken, aki teljes erejéből nyomja a kést a kenyérnek, és közben nem tesz nyiszáló mozdulatot. Ezeket türelemmel meg kell mutatni, ha látni szeretnénk tőle.
A leírt orvosi és gyógypedagógiai kórképek között lehetnek átfedések. De a lényeg: fedezzük fel az ügyetlenség hátterében lévő problémát, juttassuk szakemberhez a gyereket, és közös, megoldandó feladatként tekintsünk az ügyetlenségére, ne azt erősítsük benne, hogy hibás áru. Soha ne szégyenítsük meg, és ne nevessünk rajta – legfeljebb vele.
Indexkép: aiamkay / Pixabay
Forrás: https://www.csaladinet.hu- Mezei Csongor Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése