A névválasztás az első
olyan tevékenységünk (leendő) szülőként, ami hatással lesz a gyerek életére,
szóval nem érdemes elbagatellizálni vagy elviccelni.
A legtöbb szülő heteken,
akár hónapokon keresztül ízlelgeti a választott nevet, sokan pedig még a
gyermekvállalás előtt döntésre jutnak. És talán mindannyiunk szeme elkerekedik,
amikor valamelyik híresség úgy választ nevet a gyerekének, mintha nem lenne tisztában
azzal, hogy egy egész életre szól a döntése.
Az átlagos nevek több előnnyel járnak
Régóta tudjuk, hogy a
szokatlanabb névvel rendelkező gyerekek általában kevésbé népszerűek általános
iskolás korukban, mint a megszokottabb nevű társaik, ráadásul később, párválasztás
során is hátrányt jelenthet a különleges név. Ez valószínűleg összefügg
azzal, hogy az emberek nagyobb eséllyel választanak olyan párt maguknak, akinek
a neve ismerősen cseng a számukra. Amerikában például a lakosság 95
százaléka a rendelkezésre álló nevek mindössze egy százalékát viseli, így nem
nehéz olyan párt találni, akinek a nevét nem akkor halljuk életünkben először.
További kutatások bizonyítják, hogy segítőkészebbek vagyunk azokkal az
idegenekkel szemben, akiknek viszonylag hétköznapi neve van, mint azokkal,
akiknek valami nagyon különlegeset adtak a szüleik.
A nevünk azonban másképp is alakíthatja a sorsunkat: a nemes hangzású (például König, Kaiser vagy Fürst) vezetéknévvel rendelkező németek nagyobb eséllyel kerülnek vezető pozícióba, mint a hétköznapibb névvel (Koch, Bauer vagy Becker) rendelkező munkatársaik.
Apáról fiúra
Nem meglepő módon a
nevünk jelentős szerepet játszik az önazonosság megőrzésében is. Gyakran
valamilyen etnikai vagy családi örökséget visz tovább a gyerek azzal, ha egy
felmenőjéről kapja a nevét. Ha még nem beszélgettetek erről, kérdezd meg a
szüleidet, hogy miért amellett a név mellett döntöttek, amit végül kaptál. Nagy
eséllyel lesz olyan része a történetnek, amire önismereti szempontból még nem
is gondoltál.
Kutatások eredményei
szerint a fiúkat gyakrabban nevezik el valamelyik apai ági felmenőjükről, mint
a lányokat. Érdekesség, hogy az örökbe fogadott gyerekek nagyobb
valószínűséggel öröklik az új szülők keresztnevét, mint a vér szerinti
gyerekek.
A lányok esetében a születési sorrend gyakorlatilag semmilyen szerepet nem játszik abban, hogy a szülők nevét kapja valaki, míg a fiúk esetében jellemzően az elsőszülött az, aki örökli a nevet. A másodszülött gyerekek nagyobb arányban öröklik a szülők nevét, ha az elsőszülött gyerek lány. Illetve, azok a szülők, akik maguk is örökölték a nevüket, nagyobb eséllyel örökítik tovább azt, a gyerekek viszont nem szeretik kevésbé az öröklött, mint az egyedi keresztneveket.
Előfordul, hogy bár a
szülők nem a sajátjukat, de mégis az övékhez hasonló nevet adnak a
gyermeküknek. Például amikor ugyanazzal a betűvel kezdődik, azonos számú
szótagból áll vagy hasonló a két név csengése. Vannak, akik tudatosan döntenek
így, míg mások csupán azért, mert jól hangzik a választott név. Úgy tűnik, hogy
a szüleink nevét viselni több előnnyel, mint hátránnyal jár. Vannak olyan
helyzetek, amikor az apjukról elnevezett fiúk irányába a szülők jóval magasabb
elvárásokat támasztanak, más esetekben viszont a szülők nevének gyerekekre való
örökítése hatékony stratégiának tűnik, ha a szülő és a gyerek közti kötelék
erősítése a cél. Az nem állítható, hogy a sikeres élet titka a nevünkben
lenne keresendő, de ezek szerint mégis sok múlik azon, hogy mit szántak nekünk
a szüleink.
Forrás: www.divany.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése