Az anyukák életében előbb vagy utóbb eljön a pillanat, amikor valamilyen elfoglaltság miatt hosszabb vagy rövidebb időre gyermekük mellé felügyeletre van szükségük. Természetesen nem könnyű másra hagynunk a kicsit, féltjük, aggódunk érte, sőt úgy érezzük, nélkülünk nem bírja ki egy órán keresztül sem. Pedig kibírja, csak érdemes körültekintően végiggondolni kire, és milyen körülmények között bízzuk a kisbabát.
Először is azon kell elgondolkodnunk, hogy ki lesz a szerencsés, akire rábízzuk gyermekünket. A legkézenfekvőbb megoldás apa, de talán épp vele lenne közös elfoglaltságunk. A következő a sorban a nagyszülő, nagynéni, nagybácsi. Ők állnak még igazán közel a kicsihez, ők ismerik a legjobban. Azonban ha közülük senki nincs a közelben, akkor szóba jöhet még barát, barátnő talán szomszéd. Az sem kizárt, hogy képzett szakembert választunk, akinek az idejét anyagilag honorálnunk kell, ám jó esetben mindenre fel van készülve, ért a babákhoz, képes elsősegélyt nyújtani, nyugodtak lehetünk, amíg vele van a kicsi. Ha baby-sittert választunk, legyünk nagyon elővigyázatosak, körültekintőek, lehetőleg olyasvalakit találjunk, akit ismerőseinken keresztül ajánlanak, aki megbízható, leinformálható.
Nagyobb gyereket játszóházban, családi napköziben is hagyhatunk rövid időre, a közösséghez való szoktatás azonban hosszabb időt igényel, nem egyik napról a másikra történik.
Amíg a baba egészen pici, és abban az esetben, ha szoptatja őt az anyukája, a két etetés között nem sok idő telik el, amíg nélkülözni tudja édesanyját. Viszont ez a rövid idő általában eseménytelenül, alvással telik. A bébicsőszt megkérhetjük, hogy addig vigye levegőzni, a babakocsiban ringatózva jól eltelik majd az idő. Ha lakásban kell maradni a kisbabával, és nem alszik a két szopi között, készítsük fel a „vigyázó”-t különböző lehetőségekre. A kisbabát jól ismerő anyuka tudja, mivel lehet megnyugtatni a síró gyereket, de aki vigyáz rá, nem biztos, hogy elég kreatív ezen a téren. A jól bevált trükkökről tájékoztassuk: énekeljen neki, adjon cumit a szájába, ringassa vagy hintáztassa. Ezek a figyelem-elterelő hadműveletek, de szükség lehet problémamegoldásra is. Elképzelhető, hogy a babán túl sok vagy túl kevés ruha van, szomjas, meg kell itatni, tisztába kell tenni, hasfájását enyhíteni kell masszírozással, vagy olyan fogással, tartással, ami jól esik neki. Sajnos néha balesetek is előfordulhatnak. A bébicsősz mindenképp elérhető legyen telefonon, és fontos, hogy ő is tudjon hívni minket, ha tanácstalan.
Nagyobb gyereket akár már hosszabb időre, éjszakára is másra
bízhatunk. Ilyenkor nagyobb előkészületre van szükség. Legyen a gyerek
közelében elegendő ruha, pelenka, neki való táplálék, tápszer, pempő
vagy előre lefejt anyatej, lázmérő, lázcsillapító. Elképzelhető, hogy
nélkülünk nehezebben fog elaludni. A megszokott altatási rituálét
próbálja meg követni a pótmama is. Ha nem jelent különösebb
megerőltetést, levegőzni is viheti, meg is fürdetheti este, ám ha ezek
egyszer elmaradnak, annak sincs túl nagy jelentősége. A megszokott módon
való táplálás, esetleg vitaminok, gyógyszerek beadása azonban nem
maradhat el, erre külön hívjuk fel a figyelmet.
Nem árt, ha kipróbáljuk, hogy reagál gyermekünk az ilyen helyzetekre, és eleinte csak egész rövid időre hagyjuk másra. Egy vásárlás, fodrász vagy hivatali ügyintézés már valamivel hosszabb idő, nem valószínű, hogy hívásra azonnal haza tudunk sietni, ez legyen a második lépcsőfok. Észre fogjuk venni, hogy a külön töltött idő ugyan aggodalommal teli, és mi magunk is hiányoljuk közben a kicsit, de feltölt, kikapcsol, regenerál minket. Épp ezért, ha tehetjük a gyerek nélkül töltött időt néha ne csak kötelességeink teljesítésére használjuk fel, hanem önmagunk szórakoztatására, kikapcsolódásra is. Szervezzünk felnőtt programot, színház vagy mozi látogatást, barátnőkkel töltött estét vagy férjjel való randevút igényink szerinti gyakorisággal.
Sajnos nem csak hivatalos ügyeink intézése vagy önérdekből elkövetett szórakozásunk esetén lesz szükségünk felügyeletre a gyerek mellé. Előfordulhat, hogy váratlanul, külső körülmény hatására kerülünk szorult helyzetbe, például megbetegszünk, kórházba kerülünk. Ilyen esetekre nehéz felkészülni, de ha hozzászoktattuk magunkat és a picit ahhoz, hogy néhanap nélkülöznünk kell egymást, akkor kevésbé fogja megviselni egy ilyen balszerencsés helyzet. Nem véletlen, hogy a kistestvér születésekor az anyukák aggódva gondolnak arra a néhány napra, amíg a picivel kórházban lesznek, vajon mi lesz a nagyobbal, hogy fogják apával átvészelni ezt a rövid időt. Ilyenkor mindenre készítsük fel előre, ne hazudjunk, és ne titkoljuk el a gyerek elől, hol vagyunk valójában. A kórházak nagy részében megengedik, hogy a gyermekünk meglátogasson minket, használjuk is ki ezt a lehetőséget.
Írta: Nojka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése