Egyre több zöldség és
gyümölcs kerül frissen a boltok polcaira, szinte csak választani kell az
egészséges idényzöldségek közül. Igen ám, de hiába vásárolunk, ha a gyerekkel
nem tudjuk megetetni még a paradicsomot sem.
Szülőként alapvető
igényünk, hogy a gyerekünk a lehető legegészségesebb legyen. Tetemes összegeket
költünk hát minőségi élelmiszerekre, hiszen nem mindegy, mivel tápláljuk a
fejlődő szervezetet. Kívülről fújjuk, hogy elegendő fehérjére, szénhidrátra és
vitaminra van szükségük, pontosan tudjuk, hogy minél több zöldséget juttatunk a
kis gyomorba, annál kevesebbet kell majd gyógyszerre költeni. A terv nagyon
szép, s persze részletesen kidolgozott, megvannak a lelőhelyeink, biopiacra
járunk, kertészkedünk, sütünk-főzünk, a gyerek meg egyetlen szóval keresztbe
húzza a számításainkat. Ez a szó pedig az, hogy pfuj.
Miért utálják a gyerekek a zöldségeket?
Ha visszaemlékszünk saját
gyerekkorunk ízeire, szinte mindenkinek beugrik a menzán elénk tolt,
zöldséglevesnek csúfolt mosogatólé, a finomfőzelék, aminek csak a neve volt
finom, és az agyoncukrozott sóska is. Otthon aztán már kevésbé voltunk
finnyásak, de még így is undorral piszkáltuk a tányér szélére a „nemszeretem”
zöldségeket. De mi lehet ennek az ősi zöldségutálatnak a hátterében? Valóban
minden gyerek undorodik tőlük, s ha igen, miért? A tudományos válasz szerint
a kulcs az ízlelésünkben rejlik. Születésünk után az anyatej édes íze tökéletes
elégedettséggel töltötte el minden részünket, tudjuk, hogy a cukorból energiát
nyerünk. A hozzátáplálás során megismerkedtünk egy csomó érdekes pürével, és
rájövünk arra is, hogy a sós íz is élvezhető. Az ízlelés azonban folyamatosan
változik egészen felnőttkorig. Russell Keast, a Deakin Egyetem ízérzékeléssel
és élelmiszer-tudománnyal foglalkozó professzora szerint a zöldségekkel és a
„felnőtt” italokkal (kávé, sör) szembeni averziónk evolúciós okokra vezethető
vissza. Belénk van kódolva, hogy a keserű és a savanyú ízt érezve gyanakodni
kezdjünk arra, hogy az adott növény mérgező, azaz potenciálisan veszélyes ránk
nézve. Keserű ízű a koffein, de ugyanezen okból nem eszi meg a gyerek a
brokkolit, a karfiolt, a kelbimbót, az olívabogyót vagy a savanyú zöldségeket
sem.
Van remény!
Ugyanakkor ízérzékelés
terén óriási különbségek vannak az emberek között. A keserű ízű molekulákra (a
leggyakoribbak a glükozinolátok és a fenolok) érzékeny receptorral rendelkező
emberek felnőtt korukban sem képesek megenni a már említett brokkolit, míg a
magasabb ingerküszöbűek akár már gyerekként is szerethetik. Ám még egy evolúciós
ok is felsejlik a háttérben: növények mindig is bőséggel nőttek
körülöttünk, és nem volt szükség külön ösztönzésre ahhoz, hogy keresni kezdjük
őket. Ma már persze a boltokban és a piacokon szerezzük be a zöldségeket, de ez
a régi reakció kódolva maradt. Ráadásul időre van szükség, mire kialakul
bennünk az egészséges ételre adott pozitív válasz. Ha elegendő ideig
eszünk a szervezetünk számára hasznos zöldségeket, idővel az ízüket is
megszeretjük, mivel testünk azt az üzenetet küldi, hogy az adott élelmiszer
hasznos (ugyanez történik a kávéval és az alkohollal is, csak ott örömérzetet
kapcsolunk az ízhez). A kísérletezést – a gyerekek és a felnőttek esetében
egyaránt – éppen emiatt nem érdemes feladni, inkább azon gondolkodjunk el,
hogyan tudnánk a zöldségeket belecsempészni az étrendbe.
A példamutatást nem lehet
elég korán kezdeni
A gyerek ízérzékelését,
válogatósságát mi szülők is befolyásoljuk. Ha mi rendszeresen és jókedvvel
eszünk zöldségeket, mindig van valami egészséges az asztalon a közös étkezések
során, akkor a gyerekünk is nagyobb eséllyel táplálkozik hasonlóan. Ha pedig
igazi zöldségimádó gyereket szeretnénk nevelni, már a terhesség időszakában
fogyasszunk sokféle növényi táplálékot. Az ízek az amniotikus folyadékon (azaz
a magzatvizen) keresztül továbbjutnak a növekvő magzatba, és befolyásolják azt,
mennyire lesz finnyás a születése után. Az anya táplálkozása továbbra is fontos
marad, hiszen a szoptatás során az anyatej íze is változik egy kis mértékben az
elfogyasztott ételektől függően.
Ízesítsünk másképp!
A legegyszerűbb úgy
megetetni a zöldséget, ha adunk mellé valami biztosan finomat. A legtöbb
esetben beválik a tejföl és a sajt, illetve a tészta. Próbálkozzunk különböző
fűszerekkel és mártásokkal, amik teljesen új ízélményt nyújthatnak. Bizonyos
kombinációk is reményt adhatnak: lehet, hogy a gyerek nem eszi meg a brokkolit,
de ha borsóval és cukkinivel főzzük össze, majd a levest összeturmixoljuk,
levesgyönggyel, pirított baconnel, sajttal tálalva máris lecsúszik belőle egy
egész tányérnyi.
Rejtsük el!
Ugyan a gyerek nem ismeri
meg tőle a zöldség textúráját és ízét, de legalább megeszi – ezen elv
szerint működnek a répatorták, ezért lapul cukkini a banánkenyérben, sütőtök a
kevert sütiben, némi passzírozott zöldség a krémlevesben, „nemszeretem” zöldség
a finom turmixban. Nem muszáj titkolóznunk, egészen nyíltan is megmutathatjuk,
mennyire feldobja az adott zöldség az elkészült ételt – a többi már a
gyerekünk reakciójától függ. A reszelt nyers sárgarépát például együtt is
összekeverhetjük mézzel, kevés citromlével és darált keksszel: az így kapott
masszából jó móka golyókat formázni, és meghempergetni valamiben. Utána már
csak fogpiszkálót kell beléjük szúrni, és már mindenki el is felejtette, hogy a
finomság mellesleg répát is tartalmaz.
Tálaljunk kreatívan!
Ahelyett, hogy állandóan
bosszankodnánk, és felesleges vitákba mennénk bele a zöldség- és
gyümölcsfogyasztás hiánya miatt, inkább fordítsuk az energiáinkat valami másra.
A színes zöldségekből némi kreativitással nagyszerű, vidám és ínycsiklandó
fogásokat készíthetünk. Az effajta barkácsolás ráadásul lehet egy közös program
is a gyerekkel – közben pedig csipegessünk. Főzhetünk is együtt, a
zöldségpucolás lehet játékos feladat, viccek alapja. Ha a gyerek maga is részt
vesz az étel elkészítésében, egészen másként tekint rá – gondoljunk csak
Fujra és Pfujra, a két finnyás struccgyerekre a meséből.
Jutalmazzunk!
Ausztrál és brit kutatók
úgy vélik, az egyik legjobb módszer a jutalmazás. Négy és hat év közötti,
neofóbiás (azaz minden újfajta ételtől berzenkedő) gyerekekkel foglalkoztak,
két hét alatt 8-9 alkalommal kínálták őket zöldségekkel. Amelyik gyerek hajlandó
volt megkóstolni a zöldséget, valami jutalmat – például matricát –
kapott. Ezzel a módszerrel sok gyereket vettek rá az új ízek megkóstolására.
Sajnos a válogatós gyerekek nem csupán az új ízektől tartanak, de a rég
ismertektől is, de azért érdemes tenni egy próbát a matricákkal.
Kertészkedjünk együtt!
Ha van otthon kertünk,
vagy az erkélyen néhány dézsánk, neveljünk magunk zöldségeket! A mag
elültetésétől kezdve az öntözésen át a szüretelésig rengeteg érdekes
munkafolyamat van, ami leköti a gyerek figyelmét. Megtanul felelősséget
vállalni, gondoskodni valamiről, s olyan tudást szerez a növényekről, ami
később még nagyon jól fog jönni környezetismeretből. A saját magunk által
termelt zöldség ráadásul sokkal nagyobb kedvvel végzi a gyomorban, mint a
kukában, hiszen jobban meg is becsüljük. Kezdjük az olyan, édesebb ízű
zöldségekkel, mint a borsó vagy a sárgarépa: termesztésük nem bonyolult,
ráadásul finomak, és sokféleképpen felhasználhatjuk őket.
Ne essünk pánikba!
A gyerekek pontosan
megérzik édesanyjuk lelkiállapotát. Azt is tudják, ha halálra aggódjuk magunkat
a minimális zöldségfogyasztáson, s épp ezért akár jókora játszmák is
indulhatnak az étkezés körül. Aaron Lindzon torontói gyermekorvos úgy nyilatkozott,
hogy természetesen bátorítsuk a gyereket a zöldségek, gyümölcsök gyakori
fogyasztására, de ha nem járunk sikerrel, akkor sincsen baj. Ne essünk pánikba!
Természetesen a zöldségek fontosak, hiszen különféle tápanyagokat tartalmaznak,
beleértve vitaminokat, ásványi anyagokat és rostokat, amelyek
nélkülözhetetlenek a normális növekedéshez és fejlődéshez. Ám ezen anyagok nagy
része megtalálható a gyümölcsökben, magvakban, a teljes kiőrlésű
gabonákban, a tejtermékekben, a halban, a húsban is, így azok a gyerekek is
hozzájutnak a szükséges tápanyagokhoz, akik látni sem bírják például a
keresztesvirágú zöldségeket. Az, hogy a zöldségek hiánya mennyire befolyásolja
a gyerek egészségét, attól is függ, milyen ételeket eszik, eleget mozog és
alszik-e, kap-e elegendő folyadékot, és még hosszan sorolhatnánk. Tehát mielőtt
tejesen kétségbe esnénk gyerekünk zöldségfóbiáján, érdemes átgondolni a teljes
étrendjét, s ha még ezután is aggódunk, szakembertől (például dietetikustól)
segítséget kérni.
Forrás: www.divany.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése