Ma már akár 21 hétre született apróságokat is képesek megmenteni, azonban a végtelen kórházi hónapok nagyon megviselik az amúgy is elképesztően sérülékeny és érzékeny kicsiket, s noha előbb-utóbb hazakerülnek, koraszülöttségük okán számos testi és lelki problémával kell megküzdeniük.
A kórházi tartózkodás a szülőket is nagyon megviseli, hiszen akár hónapok telhetnek el úgy, hogy a baba bent van a kórházban, a szülők pedig nem tudnak folyamatosan vele lenni. Az állandó baba-mama kapcsolat ugyanakkor alapvető a kicsik fejlődése szempontjából, éppen ezért rendkívül fontos, hogy az anyuka a lehető legtöbb időt töltse azzal, hogy karjaiban, vagy magára kötve tartja a kisbabát, mivel a kötődés hiánya komoly problémákat eredményezhet. Sajnos sok koraszülöttet nem, vagy csak ritkán lehet kivenni az inkubátorból, ami mind a baba, mind a szülők számára tovább nehezíti a helyzetet.
A kötődés alapvető fontosságú a babák megfelelő fejlődése
szempontjából, de ugyanilyen jelentős az anyukák számára is. Azok az
anyukák, akiknél korán kialakul a kötődés gyermekeik felé, sokkal
kevésbé hajlamosak a szülés utáni depresszióra és jobban el tudják látni
babáikat. A baba szempontjából pedig azért fontos a kötődés, mert ekkor
tanulja meg, ki az, akire számíthat, aki a biztonságot jelenti számára.
Ha egy babának erre túl kevés lehetősége van, a következmények akár az
egész életére kihathatnak. Megkezdődik az úgynevezett érzelmi
elsivárosodás, a gyerekek közönyössé válnak a külvilágra, és egyre
inkább lemaradnak a fejlődésben. Az ilyen gyerekek gyakran válnak
hiperaktívvá, figyelemzavarosak lesznek, és nehézséget jelent számukra
társas kapcsolatokat kialakítani. Nagy százalékuknál jelenik meg
depresszió vagy szorongás, ami komoly hatással van mindennapi életükre.
E
problémák mellett befolyásolja a koraszülött babákat az anyák érzelmi
állapota is: ha az anya nem stabil, depressziós, vagy szorongó, az
tovább rontja a babák fejlődését, növelve a viselkedési zavarok
megjelenésének kockázatát.
Az elhúzódó szeparáció az anya számára
is komoly következményekkel jár. A természet úgy alkotta meg a nőket,
hogy a közvetlenül a szülést követő időben kizárólag a kisbabájukra
akarjanak fókuszálni, és szinte megszállottan együtt akarják tölteni
vele minden percüket. Ezzel lehetővé válik a kötődés kialakulása mind a
baba, mind az anya részéről. Ha csak kevés lehetőség van a folyamatos
együttlétre, ez a fajta ösztönös viselkedésmód gyengülni kezd, s egy idő
után az anyák fásulttá válnak, ami már a depresszió előjele.
Számos
kutatás kimutatta, hogy azoknak a koraszülött babáknak az anyukái, akik
erősen szoronganak, általában depressziósokká válnak, azoknál a
koraszülötteknél pedig, akiknek hosszabb időt kell édesanyjuktól külön
tölteniük, és az anyuka depressziós lesz, még nagyobb eséllyel jelennek
meg viselkedésbeli, szociális és mentális problémák.
Nagyon
fontos lenne, hogy minél több kórház biztosítsa az anyák számára, hogy a
lehető legtöbb időt tölthessék a kicsikkel, méghozzá lehetőleg úgy,
hogy a babák folyamatos bőrkontaktust lehetővé téve az anyukájuk
mellkasára vannak kötve. Ha nincs lehetőség a babát kivenni az
inkubátorból, a simogatás, érintés, éneklés, az anyuka hangja, a
figyelem is sokat segít. Ha erre sincs lehetőség, később kognitív és
viselkedési terápiák segíthetnek a gyerekeken, lehetőleg még az
iskoláskor elérése előtt.
Gyarmati Orsolya Családháló
Forrás: https://picibaba.hu-Adrienn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése